15.rész: Hol vagy?

Hali!! Itt a 15.rész.Jó olvasást! :D

(Meli szemszöge)
Az arcunk közel került egymáshoz,de tudtam,ő nem a szemembe néz.Egyre közelebb voltunk,majd éreztem ahogy ajka hozzá ér a felsőajkamhoz.Gyengéden nyaldossa,harapdálja.Én is belemnetem a játékba,kisebb harapásokkal kényeztettem,miket kis puszikkal váltottam fel.Teljesen felizgultam,de nem akartam sietteni,akármennyire is vágytam az igazi,tüzes csókjára.Kezem akaratlanul is a pólójához tért,próbáltam a pólóját levenni róla.Hamar vette a lapot,és félbe nem szakítva a csókot,kibújt belőle.Meztelen felsőtesét simogattam,néhol bele is markoltam bőrébe.Ő is ugyanezt tette,magához szorított,mellem az ő mellkasához ért.Nyaltuk-faltuk egymást,Dani az egyik lábával közrefogott.Teljesen beindult,ami eleinte nagyon tetszett.Orrunk összedörzsölözködött,heves csókunkat Dani nyalogatással váltotta fel.Fejemet elfordította,hogy füleimre is adjon pár szexis puszit.Harapdálta is,kezdett bevadulni,erősebben szorongatott,felhevült teste az enyéméhez tapadt,számat apró nyögések hagyták el.Élveztem,ahogy így kényeztet.Szemem csukva volt,de látni akartam az arcát újra,hát kinyitotam.
 Felsikítottam,és próbáltam magamat elllökni Tőle.Hirtelen nem tudtam hol vagyok.Ádám feküdt mellettem és egyre jobban erőszakoskodott.Mi?Ez nem lehet.Hol van DAni?Becsuktam a szemem ismét és le akartam rúgni az ágyról Ádit,de erre még jobban feldühödött.Kiabáltam:
-DANII!Hol vaagy? Segíts! - néhol elcsuklott a hangom,a sírás kerülgetett,de a fiú nem állt le.
Nadrágját gombolta ki,majd lehúzta.Én ezt nem akarom.Hol van Dani?Teljesen kétségbeestem.Az előbb még itt volt.MIért ment el?Ez nem a valóság.Csak álom.Egy rémálom.Mikor lesz vége?Azt akarom,hogy befejeződjön.
 Ádám körmét belém mélyeztette,és végighúzta a kezét a hátamon.Majd a nadrágomhoz nyúlt,és rángatni kezdte,közben harsányan nevetgélt.
-Visszajöttem! - mormolta,és izzadt testét,lágyékat a derekamhoz tologatta,mintha már ruha nélkül lennénk.
Itt a vég.Nem szabadulhatok.Karja összefonódott a testemen,lábát körém kulcsolta,ölelgetett,szorongatott.
 Én nem így terveztem.
(Dani szemszöge)
 Eljött az eslő alkalom.Tudtam gyengédnek kell lennem hozzá,nem avdulhatok be,nehogy elijesszem a viselkedésemmel.Elkezdtem játszadozni vele.Amí g ő is belemegy,nincs veszteni valóm.És neki sincs.Érzetem,keze derekamhoz ér,nyílván azt akarja,én is vetkőzzek.Úgy tűnik részt vesz a játékban.Elkezdtem kicist erőszakos lenni,simogatás helyett már-már markolásztam,karmolgattam.Fülét is kényeztettem kisebb csókokkal,de hirtelen kiforudlt magából.Felsikított és lökdösődött.Próbálta a tetsemet elnyomni tőlem.Gondoltam,a játék része,így nem ahgytam magan,tovább csókolgattam,hsizen ő akart enegm annyira magáénak tudni.
-Dani..hol vagy? - kérdezte. -Segíts! -kiabálta.
 Szerepet játszunk?Egy másik emebr bőrébe bújva?Vettem a lapot,nem hezitáltam,belekarmoltam a hátába,de ő zabos lett,rugdosott.Még jobban beindított.Leerőszakoltam magamról a nadrágomat és játékos mozdulatokat vetettem be.Nem tetszett neki,de nem igazán érdekelt.Ha velem akarja elveszteni,veszítse el úgy,ahogy én óhajtom.


Végre szabadon a kezem,megpofoztam.Hirtelen azt se tudtam,hogy mi van,mikor megszólalt Ádám.Illetve Dani.
-Hé!Nyugalom,Meli!Ne essél túlzásba! -mondta.
 Hogy mi? De hát Ádám itt volt,és megint erőszakoskodott.És még én ne essek túlzásba?A sírás kerülgettem,fogalmam sem volt hol vagyok,és hogy most mi történik.Ez csak álom volt? Igen,biztos az volt.
 A  nadrág nem volt rajtam,és a hátamon is éreztem fájdalmat.Egyik karommal nehézkesen hátranyúltam,és kitapintottam egy sebet,hosszan,végig a hátamon.Ezt Ádám tette velem.Nem lehetett Dani.Ő itt hagyott engem.Egyedül.
-Mi történt? - kérdezte.
-Ro-rosszat álmodtam. - nyeltem egyet.
-De hiszen ébren voltál! Tökre beindultál,de aztán zabos lettél...
 Nem akartam hallani mit mond.Azt hittem ezt a látomásos dolgot lerendeztem magamban.Nem halucinálok!Nem vagyok hülye!Ádám itt volt,még ha félek is bevallani,és majdnem megerőszakolt.
-Akkor nem álmodhattad... - folytatta.
-NEM! Itt volt Ádám! Itt hagytál vele! A te hibád! - keztdem el rikácsolni,hogy végre megértsen. -Itt volt érted? El akartam lökni magamtól,kiabáltam segítségért,de nem hallottad meg. 
-Én itt volta....
 Sírni kezdtem.Miért nem mondja meg,hogy tényleg itt hagyott? Teljesen összezavarodtam,azt se tudtam,hol a fejem.Minden olyan bonyolult,és én csak azt szeretném,hogy Dani vigyázzon rám.


Reggel van.A napfény beszűrődött a függöny mögül.Az ágy üres.Rajtam kívül nincs itt senki.Dani?Mi?Megint itt hagyott??
-Dani! Dániel! - kiáltottam. -Hol vagy már megint? Danii?? Miért hagysz el mindiig? - ismét könnyeimmel küzködve kiabáltam.
 Mozgást hallottama  fürdő felől,hatalmamba kerített a félelem,tudtam a tegnap estit nem álmodtam,Ádám itt van.Végig itt volt.Az árny a fürdőből a szobába tartott.BEcsuktam a szemem,kezemet arcom elé tarottam,és sikítottam.Hozzámért egy nedves kéz,széthúzta a tenyeremet.
-Jól vagy? - kérdezte Dani.
 Hatalmasat dobbant a szívem.Melegség tölötte el a lelkemet,annyira megnyugodtam,mikor hallottam Dani hangját,hogy vállára omoltam,és sírásba törtem ki.Ő átölelt,és elkezdett simogatni.Ádám biztos rémálom volt..Próbáltam lenyugodni,egyedül Dani karjában nem éreztem magam teljesen zakkantnak.
-Mi a baj? - fogta meg a vállam és gesztenye barna szemével és az én könnyes szemembe nézett. El tudtam volna olvadni,de perpillanat nem voltam olyan állapotban.
-Azt hittem....van valaki...más..
-Nem,nincs. Csak mi.
 Megnyugodtam,de nem akartam,hogy Dani eleresszen,ezért újra megöleltem.
-Köszönöm. - mondtam.
 Lényegében nem tudtam,hogy mit köszönök,de azt igen.Ő olyan más,mint én.És megvéd.Mindentől,kivéve a rémálmoktól.Látomásoktól.Egyre jobban azt érzem,szeretem Danit.
-Dani.... - kezdtem. - Kedvelsz? 
 Amint kimondtam,éreztem,hogy karja már nem szorít annyira.Eltolt magától és felállt.
-Csináltam neked teát.
 Ez meg mit jelent?Nemet?Akkor miért csókolt vissza? Nem értem.Nem értek én már semmit,haza akarok menni.Kiüríteni a fejemet,és újra kezdeni a fiúval mindent.
 Felkeltem az ágyról,gyorsan felkaptam a pólót,amit tegnap Dani adott,és odamentem hozzá a konyhába.Két szelet kenyér és egy bögre tea várt az asztalnál.Jobb,mint a semmi,ám mégsem bírtam a kajára gondolni.Megálltam az asztal előtt és bámultam a parkettát.Majd a srác cipőjét,nadrágját és szép lassan farkaszemet néztem vele.Ő néha a kezében tartott csészére is pillantást vetett,fejét lehajtotta ,de aztán ismét engem figyelt.Hogy-hogy nem kedvel? Miért csókolt akkor meg?
 -Nem? - kérdeztem.
 Reméltem emlékszik mit kérdeztem pár perccel ezelőtt.
Egy szál gatyában állt,de a kérdésemre még mindig nem adott egyenes választ.Mellkasán  egy kevés szőr volt,de nem foglakoztam vele,hiszen a karja és a keze kigyúrt volt,engem is meglepett,hogy ennyire izmos.Elvarázsolt.

14.rész: Puhapöcsűek

Ott álltam az ajtóban,láttam ahogy Gergely megtorpant és Ádám mellé ment.Melire pillantottam,akkor már csak a háta látszott.Alul volt rajta ruha,így az nem következett be.Mocskok!Nincs menekvés.A kezemet a hátsó zsebembe csúsztattam,és elővettem a bicskámat.Tudtam,hogy Gergely fél a késektől,mikor velük bandáztam el is mondta miért,így nem volt kemény ellenfél.Ádám felém indult.Megpróbálta váratlan mozdulattal megfogni a kezemet,amiben a bicskát tartottam,ám számítottam erre.Egy kisebb lendítéssel a kés elé kettészakította Ádám csuklóján a bőrt,a vér is kibuggyant.Felszisszent,majd karomat megszorította.Szemébe néztem,éreztem és már láttam is ,hogy fél.A lábammal becsaptam magam mögött az ajtót,majd a bal kezembe átdobtam a kést,és egy csavaró mozdulattal a srác másik kezébe is belevágtam.A főeret is eltaláltam,elengedett,és megpróbálta elszorítani a tátongó sebet.Kezem piros vérétől virított,még nem végeztem.Gergely a következő.Elindultam felé határozottan.Nem féltem.Egy kis puhapöcsűvel van dolgom.Meg se kottyan.
-Haver,megebszélhetjük,nem kell pénz,csak dobd el a kést!Hallod! - könyörögte,de nem számított.Elengedtema  fülem mellett.
 El akart mellettem futni.Egy erős ütéssel állítottam meg,majd szorosan elé léptem,kézfejét megfogtam és senkit és semmit nem kímélve levágtam a kisujját.Ordított egyet,erre én pofonvágtam a késes kezemmel,mely után a homlokára is került egy vágás.Eleredt a vérzése,a beton alattunk tiszta vér volt,ahogy az én pulcsim és a kezem egyaránt.Már elégedett voltam.Elléptem előle,had menjen a puhapöcsű...A másik még mindig ott térdelt a bejárathoz közel,a felsője átázott.

Elmentek.Meli a falnak támaszkodva sírt,nem mert megfordulni.Hátán láttam,hogy libabőrős.Fázik.Kint nincs több 13 foknál.
Lassan abbahagyta a sírást és megkérdezte,ki vagyok.
-Dani. - válaszoltam.
 Elakadt a szava,valahol érezte,hogy én vagyok.De miért? Ha megmentőre van szüksége azt hiszi én bármikor ott leszek?Hát rosszul gondolja.Megleckéztettem a két balféket,de dühös voltam Melire.
-Gyere! - mondtam neki. - Elviszlek a házhoz. 
 Felajánlottam neki a lehetőséget,ám még mindig szótlan volt.Csak nehogy sokkot kapjon,nem tudom kezelni.Főleg úgy,hogy már nincs veszély.Megmentettem.Itt vagyok neki.Úgyis annyira akar engem.Hát eljött az idő,hogy megkaphasson..Tetsileg.A szívemet nem adom.
-Nem akarom hogy láss..- szólalt meg.Végre.
 Igaza van.Az utcára sem mehetne így ki.Adjam neki oda a véres pulcsimat?Most már mindegy,az alatta lévő pólóm is véres.Levettem és odadobtam mellé.Félénken nyúlt hozzá vékony kezével,amin látszott még a dulakodás nyoma.Szépen lassan felállt,de nem fordult meg,nem láthattam a hátán kívül semmit.Végignéztem ahogy belebújik a pamutfelsőmbe,majd megfordult.Haja össze-vissza állt.Arca nedves a könnynektől,ajka repedezett.Nagyon rosszul festett.Épp meg akartam szólalni,de hirtelen felém indult és átölelt.Erre nem számítottam.Nem zavarta őt a véres pólóm,sem a kezem.Megértem,hogy megmentettem,de ne ugorjunk máris nyálas részhez.Én csak álltam ott,és hagytam,hogy magához húzzon.Elvégre én mondtam,hogy megkaphat.Átöleltem..Simogattam a hátát.Elkezdett sírni.Már megint.Mikor velem van folyton sír.Kezdem megunni,de most elnéző vagyok vele,hiszen most akarták a puhapöcsűek megerőszakolni.Gusztustalan...Megsajnáltam.
-Hé!Figyelj,semmi baj,itt vagyok. - próbáltam nyugatatni,ami látszólag hatásos volt.


A romos házhoz érve még mindig Daniba kapaszkodtam,megviseltek a dolgok,amik a garázsban értek.Szembetűnően Dani is jobban figyel rám.Reméltem megkedvelt,elvégre megmentett.Megérezte,hogy ott vagyok és megmentett.Nem is tudom mi lett volna ha....


A nap lassan ment le és sötétség borult a világra.Az ágyon kivételesen belül feküdtem,így biztonságban éreztem magam.Dani és a fal között.Ő a plafont nézte.Közelebb húzodtam hozzá és átkaroltam jobb kezemmel.NEm mozdult,pedig még láttam,hogy szeme nyitva van.MAjd étfordult felém.Gyönyörű volt.Az én megmentőm.Teljesen megfeledkeztem mindenről,csak Rá gondoltam,hogy itt van előttem.Megcsókoltam.Gyenge ajka megremegett,de vette a tempót.Én vezettem.Éreztem a melegséget,mely átjárt,élettel töltött meg.Lejjebb csúsztam.Homlokomat melléhez helyeztem és azt mondogattam : Köszönöm. 
Szememből a könnyek újra előjöttek,de nem zavart,Dani is tudja nehéz most nekem.
-Szűz vagy? - kérdezte.
 Nem akartam válaszolni..Ezek után nem állt szándékomban a szexre gondolni.Tenyeremet vállára tettem,ezzel tudatni a helyes választ.Átkarolt.Véres pulcsijába belemarkolt,és gyengéden lehúzta.

13.rész: Erőszak

Halii!Itt a legújabb rész. : D kicsit durva...:$ xd
Eltelt a büntetésemből három nap.Plusz még két nap,hétvége.Apámtól nem jött SMS,reméltem ez így is marad,nem akarom a kiabálását hallgatni egész szünetben,azt meg pláne nem,hogy nem enged el sehová.Pedig én Danival mindenképpen akarok találkozni...Meg kéne keresnem.Szerda van.Ma biztosan volt iskolában.Sőt,ha hét órája van,akkor még most is ott dekkol.Hát megvárom.
 A sulihoz érve úgy éreztem,vissza kéne fordulnom,nem sok kedvem van találkozni valamelyik barátommal.Ha jól emlékszem,csak Eszti láthatna,mert neki van szerdánként különórája a gimiben.Német.
 A folyosó üres volt,csak egy takarítónő sepergette a parkettát,aki annyira belemerült munkájába,hogy még engem sem vett különsen észre.Addig jó...Odaléptem a faliújsághoz,megnézem,történt-e valami bizarr dolog a napokban.Régebben Eszterrel mi gyűjtögettünk híreket,eredményeket,de előfordult,hogy durva pletykát is felragasztottunk..persze a büntetés nem maradt el.Nem úgy,mint a mostani 'szerkesztőknek'.Katinka és Dorina,meg a meleg haverjuk,Olivér nem kímél senkit.Ahogy elnézem,engem sem.Megalázó dolgokat olvastam,és ráadásul a fele sem igaz.Többek közt felhozták a Danival eltöltött estémet....
 Szánalmas.
 A csengő megszólalt.Daniék ajtaja nem nyílt.Elment már? Menjek akkor hozzá?Vagy várjak még egy kicsit?Az utóbbi mellettem döntök.Már tíz percet várok a fiúra,de kénytelen vagyok tudomásul venni,hogy hazament.Hát akkor elmegyek hozzá.Remélem nem lesz dühös.
 Az iskola mögötti kis parkból fordultam ki arra az utcára,ahol szinte minden romokban áll,a nyomornegyedre.Paráztam az úton,de pár kiabálással,cicázással megúsztam.Nagyot nyeltem mikor a kis térhez értem az alagúttal.Múltkor elhatároztam,nem megyek át rajta többet,így most szépen megkerültem.A panel házak után a hozzájuk tartozó garázsok felé mentem.Hosszú sorokban álltak,legalább tíz perc,míg a végére érek.A távolban megpillantottam két sötét ruhás fickót.Rémesen hasonlítottak a csuklyásokra.Teljesen beparáztam,a szívem a torkomban lüktetett,és ahogy közelebb tartottam a feketeruhásokhoz,gyorsabban szedtem a lábaimat.Bementek a garázsba.Hú,talán csak túl paranoiás vagyok.Mindenesetre átmentem a másik oldalra.Pár lépés és a nyitott garázshoz érek.Még mindig féltem,ez érthető.Benéztem a garázsba.Csak egy csávó ült egy kis padon,engem nézett,majd felállt és elindult kifelé.Folyamatosan bámultam én is,merre megy,közben gyors tempóra váltottam,szinte futottam.Neki mentem valaminek.Valakinek.Fekete tornacipő,és nadrág.Ez a másik fickó.Ne..felnéztem az arcára,és felismertem: Ádám. Elkezdtem sírni,tudtam,akarnak velem valamit csinálni.És most senki nem hall.'Istenem segíts!'- kérleltem.Elkezdtem remegni,a lábam futásnak indult visszafelé,de a másik fiú is közrefogott.Már csak mellettük futhatok el.Gyerünk!
 Ekkor az erős kéz hátulról körbefogott,rugdalóztam,sikogattam,össze-vissza rángattam magamat,hogy szabadulhassak.
-Fogd be a száját,Gergő! - utasította Ádám.
 Gergely az egyik kezét a szám elé tartotta,nem tudtam segítségért kiabálni.Erőszakos berángatott a garázsba,majd becsukta aaz ajtót,de nem kulccsal.Könnyeim beterítették az arcomat,próbáltam sikítani.Gergely keze miatt tompa hang hallatszott csak,a zárt ajtó mögül semmi sem szűrődött ki.
 A srác magafelé fordított,a számát nem takarta semmi.
-A megpróbálsz kiabálni,véged!
 Szipogtam.Nem mertem belenézni a szemébe,a kezeit néztem,ahogy erősen szorítja az én karomat.Egy gyengébb mozdulattal a sarokba lökött,így csapdába estem,nem szabadulhattam.Ádám közeledett felém,kiéhezett tekintetével,mint egy oroszlán lépett elém.Kétségbeesetten álltam a sarokban védtelenül.
-Kérlek..- mondtam elfojtott hangon,könnyeim ismét kiszöktek.
 De hiába kérleltem Ádit és a bátyját,csak egyre jobban erőszakoskodtak.A sarokban semmi lehetőségem nem volt elszaladni,sírtam,mikor Ádám közeledett próbáltam ellökni magamtól,nem engedtem,hogy hozzám érjen.Ám erős volt,és jobban feldühödött,főleg,hogy Gergely is hergeli,biztatja.A felsőmet akarta levenni rólam.Kezeimmel csapkodtam,közben  amilyen hangosan tudtam,kiabáltam,hogy haggya abba.Két kezemet lefogta,vissza lökött a bátyjához,aki még elvetemültebb mozdulatokkal tépte le rólam a pólót.Egy száll melltartóban álltam a két fiú között,reméltem befejzik,Ádám nem teheti ezt velem.Ő a barátom.
 Nem tudtam megnyugtatni magam.
Ádám kezdte a nadrágja övét kicsatolni.Egyre jobban hátráltam,nem érhet hozzám.MIért cisnálja ezt? Neee.Elkezdtem segítségért kiabálni,sikongatni,ficánkoltam Gergely kezei között,hátha sikerül szabadulnom.Ekkor Ádám szólt a bátyának és betömte pár zsebkendővel a számat,így esélytelen volt.A zsebkednő benedvesedett,ráragadt a nyelvemre,szájpadlásomra,nem tudtam kiköpni,így csak hakabb nyögésekre votlam képes.A rángatózásban elfáradtam,de még nem adhattam fel.
 Ádám bátyja a térdemre ejtett,mikor öccse már kész volt arra,hogy behatoljon.A padlót néztem,kezem hátraszorítva,könnyeim egyre nagyobb tocsát hoztak létre alattam.
 Kezeim kiszabadultak,négykézláb estem a padlóra,de alig tartottam magam,csukóm elgyengült.
Gergely hátamnál matatott,a melltartómat kapcsolta i.A pánt lecsúszott vállamról,leesett magamról.Ekkor lábammal megpróbáltam hátrarúgni amilyen erővel csak bírtam.Félig kiszabadultam éreztem magam,mikor hallottam mögülem egy 'bassza meg-et' és Gergely a földre roggyant.Jó helyen találtam el,egy idejig nem képes bántani,s ezért azt reméltem,Ádám is meghátrál.Nem tette.Felkapott a földről,a sarokba szorított ismét,felmerededett hímvesszőjét nadrágomhoz nyomta.
 Bepánikoltam megint.Meztelen felsőtestemmel néztam rá,fejemt ráztam,tudatni akartam elég,kérlek.Szemébe az agresszió égett.A srác mögött láttam,ahogy Gergely is feltápászkodik,haragos tekintetével ellökte előlem Ádámot. 'Végre,megmenekültem.' - gondoltam. De nem.
 Gergely rám csimpaszkodott,kezemet a falhoz nyomta,és megfogta a melleimet.Ekkor nyögtem egyet,elkezdtem ököllel ütni,vágni.HAggya abba!

Kinyílt a garázs ajtó.A nap fénye  és melegsége beáramlott a garázsba,a kis lámpánál,ami a pafonon lógott jóval erősebb volt,így nem tudtam kivenni az alakot ,aki ott állt az ajtóban.Reméltem,nem egy másik csuklyás.