13.rész: Erőszak

Halii!Itt a legújabb rész. : D kicsit durva...:$ xd
Eltelt a büntetésemből három nap.Plusz még két nap,hétvége.Apámtól nem jött SMS,reméltem ez így is marad,nem akarom a kiabálását hallgatni egész szünetben,azt meg pláne nem,hogy nem enged el sehová.Pedig én Danival mindenképpen akarok találkozni...Meg kéne keresnem.Szerda van.Ma biztosan volt iskolában.Sőt,ha hét órája van,akkor még most is ott dekkol.Hát megvárom.
 A sulihoz érve úgy éreztem,vissza kéne fordulnom,nem sok kedvem van találkozni valamelyik barátommal.Ha jól emlékszem,csak Eszti láthatna,mert neki van szerdánként különórája a gimiben.Német.
 A folyosó üres volt,csak egy takarítónő sepergette a parkettát,aki annyira belemerült munkájába,hogy még engem sem vett különsen észre.Addig jó...Odaléptem a faliújsághoz,megnézem,történt-e valami bizarr dolog a napokban.Régebben Eszterrel mi gyűjtögettünk híreket,eredményeket,de előfordult,hogy durva pletykát is felragasztottunk..persze a büntetés nem maradt el.Nem úgy,mint a mostani 'szerkesztőknek'.Katinka és Dorina,meg a meleg haverjuk,Olivér nem kímél senkit.Ahogy elnézem,engem sem.Megalázó dolgokat olvastam,és ráadásul a fele sem igaz.Többek közt felhozták a Danival eltöltött estémet....
 Szánalmas.
 A csengő megszólalt.Daniék ajtaja nem nyílt.Elment már? Menjek akkor hozzá?Vagy várjak még egy kicsit?Az utóbbi mellettem döntök.Már tíz percet várok a fiúra,de kénytelen vagyok tudomásul venni,hogy hazament.Hát akkor elmegyek hozzá.Remélem nem lesz dühös.
 Az iskola mögötti kis parkból fordultam ki arra az utcára,ahol szinte minden romokban áll,a nyomornegyedre.Paráztam az úton,de pár kiabálással,cicázással megúsztam.Nagyot nyeltem mikor a kis térhez értem az alagúttal.Múltkor elhatároztam,nem megyek át rajta többet,így most szépen megkerültem.A panel házak után a hozzájuk tartozó garázsok felé mentem.Hosszú sorokban álltak,legalább tíz perc,míg a végére érek.A távolban megpillantottam két sötét ruhás fickót.Rémesen hasonlítottak a csuklyásokra.Teljesen beparáztam,a szívem a torkomban lüktetett,és ahogy közelebb tartottam a feketeruhásokhoz,gyorsabban szedtem a lábaimat.Bementek a garázsba.Hú,talán csak túl paranoiás vagyok.Mindenesetre átmentem a másik oldalra.Pár lépés és a nyitott garázshoz érek.Még mindig féltem,ez érthető.Benéztem a garázsba.Csak egy csávó ült egy kis padon,engem nézett,majd felállt és elindult kifelé.Folyamatosan bámultam én is,merre megy,közben gyors tempóra váltottam,szinte futottam.Neki mentem valaminek.Valakinek.Fekete tornacipő,és nadrág.Ez a másik fickó.Ne..felnéztem az arcára,és felismertem: Ádám. Elkezdtem sírni,tudtam,akarnak velem valamit csinálni.És most senki nem hall.'Istenem segíts!'- kérleltem.Elkezdtem remegni,a lábam futásnak indult visszafelé,de a másik fiú is közrefogott.Már csak mellettük futhatok el.Gyerünk!
 Ekkor az erős kéz hátulról körbefogott,rugdalóztam,sikogattam,össze-vissza rángattam magamat,hogy szabadulhassak.
-Fogd be a száját,Gergő! - utasította Ádám.
 Gergely az egyik kezét a szám elé tartotta,nem tudtam segítségért kiabálni.Erőszakos berángatott a garázsba,majd becsukta aaz ajtót,de nem kulccsal.Könnyeim beterítették az arcomat,próbáltam sikítani.Gergely keze miatt tompa hang hallatszott csak,a zárt ajtó mögül semmi sem szűrődött ki.
 A srác magafelé fordított,a számát nem takarta semmi.
-A megpróbálsz kiabálni,véged!
 Szipogtam.Nem mertem belenézni a szemébe,a kezeit néztem,ahogy erősen szorítja az én karomat.Egy gyengébb mozdulattal a sarokba lökött,így csapdába estem,nem szabadulhattam.Ádám közeledett felém,kiéhezett tekintetével,mint egy oroszlán lépett elém.Kétségbeesetten álltam a sarokban védtelenül.
-Kérlek..- mondtam elfojtott hangon,könnyeim ismét kiszöktek.
 De hiába kérleltem Ádit és a bátyját,csak egyre jobban erőszakoskodtak.A sarokban semmi lehetőségem nem volt elszaladni,sírtam,mikor Ádám közeledett próbáltam ellökni magamtól,nem engedtem,hogy hozzám érjen.Ám erős volt,és jobban feldühödött,főleg,hogy Gergely is hergeli,biztatja.A felsőmet akarta levenni rólam.Kezeimmel csapkodtam,közben  amilyen hangosan tudtam,kiabáltam,hogy haggya abba.Két kezemet lefogta,vissza lökött a bátyjához,aki még elvetemültebb mozdulatokkal tépte le rólam a pólót.Egy száll melltartóban álltam a két fiú között,reméltem befejzik,Ádám nem teheti ezt velem.Ő a barátom.
 Nem tudtam megnyugtatni magam.
Ádám kezdte a nadrágja övét kicsatolni.Egyre jobban hátráltam,nem érhet hozzám.MIért cisnálja ezt? Neee.Elkezdtem segítségért kiabálni,sikongatni,ficánkoltam Gergely kezei között,hátha sikerül szabadulnom.Ekkor Ádám szólt a bátyának és betömte pár zsebkendővel a számat,így esélytelen volt.A zsebkednő benedvesedett,ráragadt a nyelvemre,szájpadlásomra,nem tudtam kiköpni,így csak hakabb nyögésekre votlam képes.A rángatózásban elfáradtam,de még nem adhattam fel.
 Ádám bátyja a térdemre ejtett,mikor öccse már kész volt arra,hogy behatoljon.A padlót néztem,kezem hátraszorítva,könnyeim egyre nagyobb tocsát hoztak létre alattam.
 Kezeim kiszabadultak,négykézláb estem a padlóra,de alig tartottam magam,csukóm elgyengült.
Gergely hátamnál matatott,a melltartómat kapcsolta i.A pánt lecsúszott vállamról,leesett magamról.Ekkor lábammal megpróbáltam hátrarúgni amilyen erővel csak bírtam.Félig kiszabadultam éreztem magam,mikor hallottam mögülem egy 'bassza meg-et' és Gergely a földre roggyant.Jó helyen találtam el,egy idejig nem képes bántani,s ezért azt reméltem,Ádám is meghátrál.Nem tette.Felkapott a földről,a sarokba szorított ismét,felmerededett hímvesszőjét nadrágomhoz nyomta.
 Bepánikoltam megint.Meztelen felsőtestemmel néztam rá,fejemt ráztam,tudatni akartam elég,kérlek.Szemébe az agresszió égett.A srác mögött láttam,ahogy Gergely is feltápászkodik,haragos tekintetével ellökte előlem Ádámot. 'Végre,megmenekültem.' - gondoltam. De nem.
 Gergely rám csimpaszkodott,kezemet a falhoz nyomta,és megfogta a melleimet.Ekkor nyögtem egyet,elkezdtem ököllel ütni,vágni.HAggya abba!

Kinyílt a garázs ajtó.A nap fénye  és melegsége beáramlott a garázsba,a kis lámpánál,ami a pafonon lógott jóval erősebb volt,így nem tudtam kivenni az alakot ,aki ott állt az ajtóban.Reméltem,nem egy másik csuklyás.