Kezemet a combomra helyeztem,és néztem,vajon most mi következik.Harapdáltam a szám szélét,én még vágytam a csókjára.Ő felállt,és az ajtó felé ment.Kabátját vetette le.Ezt látván megnyugodtam,hirtelen azt hittem,el akar menni.De nem.Levette,és felakasztotta egy szögre,mely a falba van verve,közel az ajtóhoz.Majd kabátja zsebéből egy összehajtogatott lapot vett ki,és visszajött hozzám.Nyújtotta a lapot..Ránéztem és lassan emeltem a kezem.Az övére helyeztem,és óvatosan elvettem a papírt,úgy,hogy keze az enyémhez simuljon.
-Álomba ringat. - mondta. - Kellett egy ilyet is írnom.Árpád miatt.
Hát persze.Muszáj volt egyet írnia.Mivel nekem muszáj volt egy címet mondanom...Árpádnak.Gondolom amíg vitt engem haza,Dani írt gyorsan egy szöveget.És most ideadta,hogy elolvassam.
Kihajtogattam a papírt és nekiálltam.
Könnyedén ment az olvasás,Dani kézírása hibátlan.Gyönyörűen formálja a betűket.
'(...)A semmitevés homályában jössz,és megtisztul az út,
Élesen látom,mit látnom kell,szemed kék,tenyérben azúr.
Talán jobb,hogy nem vagy mellettem,minden ember megvakult,
Nem látszik,hogy ki vagyok,minden leány kifakult.
Ez ringat engem,örök álomba,ez dönti újra az életem romba...'
-Anyám.. - szólalt meg.
Újra Danira pillantottam,majd vissza a lapra.
-Mármint róla írtad?
-Inkább neki,de most elég lesz.
Elvette a lapot a kezemből.Nem értettem...Szívesen tovább olvastam volna.De jólvan,felfogtam,ennyi is elég lesz.Megjegyeztem volna,milyen szépen ír,de minek,ha neki minden szavam üres?
Közeledett az este,és nagyon fáztam.Kértem Danit,keressen még valami takarót,mert egy nekem nem elég.Nincs több.Remek,meg fogok fagyni.Azzal az egy pléddel,ami mellettem hevert,betekertem a testem,és az ágyon ülve néztem,Ő most mihez kezd.Fel s alá járkált a szobában,a lámpákat lekapcsolta,és folyton pillantást vetett az ablakokra.Tartott tőle,hogy itt is keresni fogják a kapucnisok?És vajon,most,hogy elfutottunk a pénzt akarják vagy engem?
Körbenéztem a házban.Az ágy pont középen volt,a falhoz tolva,innen mindent láttam.A konyhát,ami egy függönnyel van csak elkerítve,és a fürdőt,ahol legalább volt ajtó.
-Meli! - szólt.
Riadtam fordultam felé.Azt hittem baj van,azért így mondta.
-Mit kerestél Pesten?
Nagy kő esett le a szívemről.Nincs semmi gáz.
-Ismerősöket látogattam. - mondtam.
Ő bólogatott,majd ismét kinézett az ablakon.Én lefeküdtem.Álmosság jött a szememre,de azért még dideregtem.
Korom sötét volt.Megfordultam,Dani mellettem feküdt.Már nem fáztam.Dani odaadta a takaróját,s ő a kabátjával takarta be magát.Láttam a bőrén,hogy libabőrős.Talán még el sem aludt,ha fázik.Közelebb bújtam hozzá,és az egyik takarót rajta is áterítettem.A háta volt felém.Éreztem,ahogy húzza a plédet,hagytam,hadd vigye az övét.Én úgysem fázok,főleg,hogy mellettem fekszik még valaki.Ám ő csak a derekára tekerte,hiszen ott a kabát is.
Reggel én hamarabb felkeltem,bementem a fürdőszobába,remélve,lesz ott tükör,hogy elrendezzem a hajamat.Hála az égnek volt egy kisebb,így szerencsére az utcán sem ijedtek meg tőlem.Fogkefe viszont nincs.Na meg fogkrém se.Viszont időm nem volt hazamenni.
Dani aludt.Kerestem valami íróeszközt,ami lehetőleg fog is,és hagytam egy cetlit az asztalon.Felvettem a pulcsimat,ami az éjszaka folyamán megszáradt,és kiléptem az ajtón.Ködös volt az idő.Reméltem visszatalálok a sulihoz,arra amerre jöttünk,és reméltem,nem futok össze a kapucnisokkal.Nem is akartam erre gondolni,inkább a tegnapi csókra.Olyan tökéletes pillanat volt,de Dani leállított.Nem igaz,hogy Ő nem élvezte..Nem lehetett olyan rossz.Miért nem próbál legalább egy kicsit nyitni felém,ha megismerne biztos kedvelne...Hisz én sem lehetek olyan rossz.
Ha csak nem a suliról van szó.Fogadjunk Zolikát nem függesztik fel,kitűnő eredményei miatt,pedig ő engedett el....igaz azért,mert lefizettem.De Ő is hibás.
A sulihoz vezető úton nem volt semmi para,de feszült lettem,amint beléptem a kapun.Eszter tuti nem áll velem szóba.Sőt Robiék se.Talán Ádám...Ádámmal beszélnem kell.Meg vagyok győződve,hogy nem bántana engem,és lellítaná őket,bármit is tervelnek.A folyosón mindenki megbámult,néhány tizenkettedikes még ki is röhögött.Kínomban nem tudtam mit csinálni...Röhögjenek.Szarom le őket magasról.Ők nem ismerik Danit ,úgy ,mint én.Sokkal többre való,mint ezek a raj csávók a gimiben.
Beléptem az osztályba.Mikor még csak közeledtem,akkor hangos zaj hallatszott ki,ám mikor beléptem,mindenki megnémult,és pásztázó tekintettel néztek végig,meg azt,ahogy a helyemre érek.Ádám is nézett.Miután lepakoltam,nem érdekelt a sok bambuló fej,odamentem hozzá.Feszült voltam,és ideges,féltem olyat mond,amire nem vagyok felkészülve.
-Szi-szia. - köszöntem.
-Szia.
-Ráérsz két percre? - kérdeztem.
Mindenki minkett nézett,Eszti furcsálodta is,ezért elhívtam hátra,az egyik szekrényhez,hogy nyugodtan kérdezősködjek.
-A tegnapi dolog,ami történt...Nagyon megijedtem.
-Az a féreg nem fizetett.
Őt most csak ez érdekli?
-Tudom...De kifogja.Mondta.Ígérem.
-Veled? - kérdezte.
-Mi? Pénzzel...Miért te mire gondoltál? - megrémültem.
-Nekünk már nem kell a mocskos pénze. A tesóm téged akar.
Pár percig szótlanul álltam előtte,kétségbeestem,nem tudtam mit mondjak.
-De..de te nem engeded,hogy bántsanak igaz?
-Danival töltötted az estét?
Most témát vált? Össze-vissza néztem a padlót,nem mertem a szemébe nézni.
-Igen..de nem fognak bántani igaz?Igaz?
Nem szólt semmit.Elkezdtem sírni.Ezt nem csinálhatja velem,hiszen barátok vagyunk.
-Kérlek. - mondtam,közben könnyeim is előbújtak,hangom akadozott.
-Én azt teszem amit a tesóm mond! - mondta.
-Mit?MIT? Ne! Kérlek,Ádám.. - kérleltem. - Ádám. - most már ránéztem,de nem láttam könyörületet a szemében.
-Azt teszem,amit ő mondott.
Majd elment,ideges volt,meg is lökött.Utána szóltam:
-Dani megvéd...
Hangomon még biztosan lehetett hallani,hogy sírtam,de erőt vettem magamon,senkire nem néztem,a helyemre ballagtam.Becsöngettek.
A fejembe nem fért meg az a sok infó,amit ez elmúlt két percben hallottam.Megrémültem.
Bejött a tanár.A padtársam meglehetősen furán viselkedett,kihúzodott a pad szélére,még a széke seme érhetett az enyémhez.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Semmi..tényleg. - mondta,és erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Jólvan...Egyébként bocs,mi a neved?
-Krisztina....de miért is beszélgetünk? - kérdezte meglepetten.
-Hát osztálytársak vagyunk nem de?
-De. Sajnos. -Igaz elég halkan mondta,de nyugi,Kriszta,én hallottam. - Menj a Danikádhoz,ő biztos szívesebben szóba áll veled.Na meg megvigasztalna,tiszta könny a szemed...Csak nem megcsókolt te meg nem csókoltál vissza?Mekkora probléma,nem?
Mi van? Úristen,hogy lehet valaki ekkora tahó?Épp megmondtam volna neki a magamét,de kopogtak,az igazgató volt az.Engem keresett.Kezdődik.Jól lecsesznek és minimum három napot igazolatlannak vesznek.
-Kislányom,ez nem játszótér,ahonnan akkor mész el,amikor kedved tartja,megértettem? - kezdte,amint beértünk az irodájába. - Hallom lefizetted azt a szerencsétlen fiút.Hogy képzelted? Majd megszöktél? -fakadt ki. - Te nem ilyen voltál! Az órákon sem látom azt a lelkesedést,és ez a jegyeiden is meg fog látszani.Sajnálom,de ami szabály,az szabály.A szünetig felfüggesztelek,öt nap igazolatlan,és remélem elgondolkodsz majd egy kicsit.
Néztem magam elé.Bár tudtam,hogy ez lesz,számítottam rá,de rosszul esett.
-Mit szólsz ehhez? - kérdezte,és kicsi,de félelmetes szemeivel rám nézett.
-Hát.. Nem is tudom...
-Ne is! Most menj,szünet után találkozunk,Eszterrel beszélek,vigye a házikat.
-Ne! - mondtam.
-Mi az hogy ne? Ne lógtál volna!Igen...
-De Dani is lógott.
Amint ezt kimondtam,megbántam.Most őt akartam beállítani rossznak?Pedig nem az. Gyönyörű,és kedvelem.Ő nem tehet semmiről.Én mentem utána.És e percig nem is bántam meg.De most...
-Elég legyen,pakolj össze!
-Viszlát!
Ezt elszúrtam.
Hazafele az úton,ami csak elém került,jól elrúgtam.Minden kukát kiborítottam,nem érdekelt ha látott néhány szerelmes pár.Teljesen kiborultam.Dühöt éreztem,csalódott voltam,pedig magamnak kerestem a bajt.Szép.Apámnak is biztos szól az iskola.Hazajön, egy hétig kiabál,és szobafogság.Előre tudom,hogy ez lesz.
Otthon az ajtót olyan erővel csaptam be,amilyennel csak tudtam.Táskámat 'leerőszakoltam' magamról ledobtam a fenébe és a kanapéba estem.Újra sírtam,de ez most egészen más volt.Dühös voltam,mérgemben sírtam.Nekidőltem a karfának,egy párnára hajtottam a fejem és sírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése