A nap délelőtti része( míg a suliban rohadtam) elég csendesen alakult.Senkivel sem beszéltem,Robi Cintiával volt elfoglalva,még Danira se volt időm gondolni.Aggasztott,hogy Eszti berágott rám.Majd mikor mentem ki az utolsó óráról Dani a szekrénye előtt állva intett nekem.Ezekszerint beszélni akar velem...Elindultam felé,közben éreztem,hogy a hasamban már a pillangók repkednek.Totálisan izgultam.Na meg paráztam is,bár meggyőződésem volt,a suliban nem bánthat.Úgysem hittem volna,hogy bántani akarna,most nem nézett olyan...ijesztően.Csak nehogy meglássanak.
- Szia. - köszöntem halkan amint melléértem.
Ő persze csöndesen pakolászott.Aztán kivett egy anatómiai könyvet és feléfordult.Reméltem nem a könyvről és annak tartalmáról akar csevegni.
Közelebb hajolt hozzám,egészen a fülemig.Elkezdett suttogni.
-Sajnálom.Gyere. - nyújtotta a kezét.
Hmm.Meglepődött fejjel néztem rá,ahogy hátrahajol,viszont a kezét még mindig nyújtotta.Majd letette.Elfordult és elindult.Már az aula közepén járhatott,de visszaszólt:
-Na nem jössz?
Mivel láttam,hogy Robiék jönnek ki a teremből,sietnem kellett,hát követtem őt.
Próbáltam gyorsabban menni,mint Dani,de látszólag ő nem vette a lapot,és még mindig lassan andalgott.Francba.Minnél előbb el kell mennünk a suli utcájából,ha Robi,Jocó meg bárki más....ha meglát.Miért is félek ennyire mások véleményétől,hisz végre Danival vagyok.Felnéztem rá.Az arcára.Tündöklött..Hirtelen rámnézett,én gyorsan elkaptam a tekintetemet,s hátranéztem,vajon kiértek-e már Esztiék.Sok mindent nem láttam,szinte csak elmosódott embereket,mert már nem voltunk olyan közel az iskola épületéhez.Elfordultunk.Követtem még mindig,ám mikor észrevettem,hogy arra megyünk,amerre az a tér van,ahol a kezemet szorongatta,lelassítottam.Vagyis megálltam.Ott állt előttem az alagút szerű építmény,ami ülőhelyeknek van kialakítva,ugyanúgy,mint akkor.Dani már jóval lehagyott,nem láthatta,hogy megálltam,mégis hátrakiabált:
-Nem bántalak! - kissé ilyen lenéző stílusban mondta,de oké,legalább nyugodt szívvel kerülhetem meg.Igen megkerültem,azért mégsem megyek át.
-Megérkeztünk.Fáradj beljebb. - tessékelt be egy kis házba.
Elég elhagyatott helyen lakott Dani,a ház körül az épületek tiszta romosak voltak,talán egy-kettő volt lakható.
Mikor beértem jobban ledöbbentem,és a kupit még nem is vettem figyelembe.Inkább az tűnt fel,milyne kis helyre mennyi minden van zsúfolva.Az ajtótól azonnal jobbra van a konyha,ahol van eg gáztűzhely,két szekrény,csap,és egy hűtő.Majd megyünk befele,szembe velem az ágy,amit gondolom ki lehet húzni balra egy TV és egy lámpa,jobb oldalon pedig egy számítógépesasztal és egy speciális szintetizátor.
Dani leült az ágyra,s mondta,én is üljek le,na meg hogy mennyire sajnálja,hogy bántott.
-Bocs,hogy bunkó voltam.
Bunkó? Inkább egy szörnyeteg vagy pszihopata.Mivel harag nem volt bennem,de nem tudtam mit mondani,csak csöndben leültem mellé.
-Mesélsz magadról? - kérdeztem kicsit szeppenten.
-Miért érdekelne a sztorim?
Nem szóltam semmit,még a tekintetemet is elkaptam.
-Anyám meghalt...piált,bagózott,drogozott.Jobb,hogy elment.
Jobb?Húha!Hát nem ismertem a nőt,de ezek alapján nem lehetett valami jó ember,bár Dani akkor is Szerethette volna.
-Szeretted?
-Nem.
-Egyedül laksz?
-Nem.
-Apukáddal,ugye?
-Nem.Anyám volt élettársával,csodálom apám után ő hogy bírhatta 3 évig anyám mellett...Akarsz még valamit tudni? - kérdezte,közben semmi érdeklődést nem mutatva felém.
-Jól kijössz vele? - érdeklődtem tovább.
-Talán.
Ezt követően pár hosszú percig a csend lett úrrá a szobában.Felé fordultam épp elkezdtem volna valamit mondani,ám megelőzött.Mélyen a szemembe meresztette az ő szemét,s megkínált itallal.Elfogadtam,már úgyis kiszáradt a torkom,kicsit úgy éreztem magam,mint aki kínvallatáson van,pedig nem is engem kérdezgettek.
-Tessék. - nyújtotta a vizet.
-Kösz.. - biggyesztettem egy mosolyt az arcomra.
Miután megittam a vizet, a poharat a TV-s szekrényre raktam,visszafordultam Danihoz és csak bámultam.Mikor ő is rám pillantott egy percre zavarba jöttem.Gyönyörű volt.Elvakított a szépsége.Reméltem ő is ilyeneket gondol rólam.
Néztük egymást.És akaratom vagy akaratom ellenére is,de meg kellett csókolnom.Közel hajoltam hozzá,egészen az ajkaihoz,majd elkezdtem csókolgatni.Először inkább csak lassan puszilgattam,majd mikor vette az adást szenvedélyesebben csináltam.Hozzá bújtam,egyik lábamat átettem a másik oldalára,így az ölébe kerültem,és úgy kényesztettem csókjaimmal.Egyre jobban beindultam és hevesebben 'nyaltam-faltam', kezemet a hasára helyeztem,pólóját felhúztam,csupasz testét simogattam.
Aztán hallottam,hogy a kulcs fordult a zárban.A nevelőapja lépett be,és meglátott ahogy....
Ahogy a fiú ajkaihoz hajoltam.Ott voltam szinte az arcában.Semmi több.Pólója sem volt felhúzva,pedig de.Csókolgattam és élvezte.Élvezte...volna.
-Bocsánat ha megzavartam valamit. - mondta.
-Csak zenéket mutogattam neki. - vette át a szót Dani.
Mi?Nem is.Csókoloztunk.Vagyis én biztosan megcsókoltalak.A pólódat is felhúztam.Most miért van lehúzva?Ezt pedig ezer,hogy nem csak elképzeltem.Ez megtörtént.Komolyan,úgy,mint tegnap a kórházban...Csak elképzeltem.
-Oh,igazán? És kislány melyik tetszett a legjobban? - zavart közbe (a gondolkodásomba) az öreg.
Öö...erre most mit mondjak? Nem tudom semeiknek se a címét.Sőt amiket tegnap hallgattam,azokét se.Most nagy bajban vagyok.Mondanom kell valamit.
-Azt a ringeset...vagyis ringat..ingen az álomba ringat..
Istenem,milyen nyálas cím.Ráadásul kitalált.
-Ez valamiúj,Dániel?
-Igen.A legújabb.
-Majd meghallgatnám.Hé,kislány! Kezd sötétedni,ne vigyelek haza? - ajánlotta fel az úr.(Nevet bocs,nem tudok írni,fogalmam sincs,hogy hívják.)
-De.Miért is ne? Megköszönném.
Nyomban felpattantam és elindultam kifelé.Vártam,hogy Dani elköszönjön.Várhattam is...Én sem nyitom ki a számat ezek után,arra mérget vehet.
Miközben szálltam be a kocsiba,a bent történtekre koncentráltam.Vajon miért képzelgődtem megint?Ez kész agyrém.Nem akarom ezt.Megcsókoltm,és olyan jó volt.
A kocsi beindult,és nekivágtunk.Gondoltam,megkérdezi majd Dani nevelőapja merre lakom,de ahogy elnéztem,tisztában vele.Érdekes.
-Kedvel? - kérdezte.
-Ha? Dani? öö..Nem...Nem hiszem. - válaszoltam.
Erre nem szólt vissza semmit.Hát jólvan.Máris befordultunk az utcánkba.Kiály.Egy ismeretlen tudja,hol lakom.Pirospont.Épp nyitottam ki az ajtót,és köszöntem meg a fuvart,mikor hallottam,valamit motyog.
-Tessék? Hozzám beszélt?
-Azt mondtam ne törd magad,nem fog megkedvelni.
Döbbentem ácsorogtam a nyitott ajtó mellett,majd becsaptam, az autó elhajtott.Mit jelentsen az,hogy nem fog? Miből gondolja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése