5.rész: Délutáni akció

Elfordultam tőle,majd megvártam még ő is elindul valamerre,mivel a szünetből vissza volt még vagy 10 perc,így a tervemben az állt,megnézem milyen órája lesz Daninak,s én is arra megyek be.Persze ez csak akkor jöhet be,ha valami rajzszakkör,drámaszakos órája lesz,mert ott a suli összes diákja részt vehet - ha akar. 
'II. óra: Matek ' Ezt benéztem...

Suli után,a közelben maradtam egy darabig,Danit várva.Robiék már rég leléptek,így nem bukhattam le..Amint észrevettem,hogy jön le a lépcsőn és a kijárat felé veszi az irányt,elbújtam egy fa mögé. 

Elég idióta ötlet,de legalább nem vett észre..A park felé ment.Követtem...Nem voltam szorosan a nyomában,de láttam merre megy.Megpróbáltam úgy lopakodni mögötte,hogy a járókelők se nézzenek hülyének.Az első ötletem az volt,hogy fától-fáig bujdosok,de mégsem vagyok valami állat,ami a fák körül ugrabugrál...Így hát csendesen mentem,figyeltem minden lépését.A parkból kiérve egy ismeretlen kis utcába fordult,talán még sosem jártam arra mostanáig.Az út és a járda tele volt szeméttel,a házaknak az ablakai be voltak törve.Szép látvány.Gondolom ezt a  részt nevezik itt a 'nyomornegyednek'. Kicsit kezdtem parázni,mikor két sötétbőrű(kisebbség...nem mondom rájuk ki azt a szót,nem vagyok fajgyűlölő) lépett ki egy kocsmából,s felém tartottak,ráadásul Dani is befordult egy utcába,így nem volt segítség a közelben.Lehúzódtam a járdára és Dániel után futottam.Ahová befordult nem volt sehol.Egy kisebb térrel találtam magam szemben,de őt nem láttam,pedig ilyen gyorsan nem tűnhetett el.A tér közepén egy alagútszerű,ülőhelynek kiépített betonfalból álló járat volt.Gondoltam átmegyek rajta.Még csak be sem értem,de lépteket hallottam.Megfordultam,sehol senki.Biztosan csak a viszhang,nyugtattam magam.Aztán az egyik pad mellé érve egy alak hátulról magához rántott és a kezemet megszorította.Dani volt.  

-Ssssszz! - szisszentem,hiszen olyan erősen fogta a csuklómat,még mozdítani sem bírtam.
-Mit követsz mi? - emelte fel a hangját.Beparáztam. 
- Nincs jobb dolgod? - kérdezte,miközben tekintete végig a szememet nézte.
-Áh. - nyögtem. 
Még mindig bámult,s minden egyes kérdésénél jobban rászorított a kezemre.Már a vérkeringés is elállhatott benne,de nem fejezte be.Látta,hogy szenvedek,látta,nem zavarta őt.
-Ha? - ordított rám,s ide-oda cibálta a karom. 
Nagyon féltem tőle.Féltem,hogy csinál velem valamit,hogy nem enged el,a könnyeim is kiszöktek a szememből,a fájdalomról ne is beszéljünk,hiszen még mindig erősen fogott.Mégsem mertem szólni.Tűrtem.
-Kurva...  És végre a megkönnyebülés.Amint ez a 'szép' szó elhagyta a száját,lökött rajtam egyet,majd elengedett.A löket ereje nem volt nagy,mégis a kezem sajogására gondoltam,elgyengültem,s a földre estem.A csuklómon jól látható a szorításnak a nyoma,a hideg vaskorláthoz tettem,majd később felálltam.Dani még mindig ott állt előttem.Nem tudtam mit csináljak,mivel láttam a fiún még nem végzett.Sírni kezdtem ismét,majd felmértem a terepet,merre tudnék elfutni..Könnyeimtől nehezen láttam,de végül erőt vettem magamon és az alagút másik felé indultam.Futottam ahogy csak bírtam,át a téren a szűk utcákba,míg ki nem értem a főút melletti kis parkhoz.Megkönnyebülten néztem hátra,Dani nem követett.A kezem még mindig vörös volt,égett a fájdalomtól,biztos voltma benne,hogy begyulladt,így hazafele bementem a kórházba. 
Tíz percet vártam,míg raktak rá egy kötést,persze kérdezgették,hogyan történt a baleset,hogy ilyen csúnya gyulladás keletkezett rajtam,de kitaláltam egy egyszerű hazugságot. 
Apa is hívott még az nap,persze semmit sem mondtam el neki,inkább őt kérdezgettem,hogy van,milyen a kirándulás Edittel..-.- A hangjából ítélve élvezi a dolgokat,ami vele történik,főleg,hogy tudja,velem is minden ok.Hát persze.Miért is ne lenne?  
Kinyomtam a telefont,majd hazagyalogoltam.