Másnap korán felkeltem,nem bírtam aludni,de legalább bő idő állt előttem a készülődésre.Lassan kikászálódtam az ágyból,s míg készülődtem,rácsörögtem Apámékra.A vonal süket...Nagyon aggasztott.Lehet valami baleset történt? Már nem tudom...
A suliban a reggeli jövés-menés zajlott.Mindenki készlült az első órára.Én is így tettem.Elővettem az irodlaom könyvemet,füzeteket,tolltartót,majd beballagtam az osztályba.Robiék hangosan üdvözöltek,meg is öleltem őket.Csak Eszti hiányzott.Gondolom a kórházban van.Sőt,biztos ott van,Balázzsal.Azért remélem beér időben.
-Eszti mindjárt jön,ha őt várod. -szólt Ádám. - Most beszéltem vele.
-Ö..Oké,jólvan,köszi.
És meg is érkezett.Nagy mosollyal fogadtam,megkérdeztem hogy van Balázs,meg persze ,hogy ő vele is minden ok,majd átadtam neki a táskáját.Nagyon örült neki,csillogott a szeme,és hálából egy hatalmas ölelést kaptam.'Mennyibe került?Kifizettem.'-hajtogatta,pedig már milliószor elmondtam,nem tartozik semmivel.
Első óra után elmeséltem neki a pesti kalandomat, - ha nevezhetjük úgy - a fiút az ismerős tekintetével stb.Az udvarra kifele menet épp a történések közepén voltam,mikor az igazgató félre hívta Esztit.Mondom magamban: 'Mit akarhat ez Esztitől? ' Hát mindegy..
Kiértem az udvarra.Friss őszi illat volt.Imádom az őszt.Jó,a nyarat jobban,de az őszben van valami varázslatos.Imádom,mikor a fák különböző színű 'ruhákba' öltöznek.Meseszép...A suli udvarán is vannak színes levelek,a fák alatt,a járdán,a padon.A PADON!
Úristen!
Ott az a srác!
Aki reppelt.Megálltam a pad közelében.Nem akartam nagyon megbámulni,de biztosra kell mennem,hogy ő az ,akire gondolok.És igen..Ő az...Tuti...Megpróbáltam feltűnés nélkül elmenni mégegyszer a pad előtt.Felismertem.Ő Dani.A fiú,akit mindenki utál,akit mindenki megaláz.Sosem beszél senkivel.Egyszer felmerült bennem az is,hogy néma,de aztán láttam az igazgatónak köszönni.Erről jutott eszembe.Meg kell keresnem Esztit,s elmondani neki sürgősen.Nem hiszek a szememnek.Mit keresett ott a színpadon? Ilyen ügyes? És miért hívott meg egy italra? Keringett a fejemben sok-sok kérdés.Persze én a legvalószínűbb megoldásnál maradtam.Azért hívott meg,hogy igyunk valamit - nyilvánvaló,mert ő megismert engem.Ezért kérdezte meg a nevem,s ezért nem mondta el az övét.Bementem az iskola épületébe.Láttam,hogy Eszter és az igazgató épp fejezik be a bezsélgetést,így mikor a diri ellépett a barátnőm mellől,megragadtam a karját,magamhoz húztam,és nekivágtam kicsit feszülten:
-Dani az a srác!
-Mi?Miylen srác? -kérdezte csodálkozva,mintha nem tudná miről hablatyolok..
-Tudod ...a repper.
-Hogyan? Az nem lehet. Dani egy lúzer...
- Milyen lenéző vagy! - doromboltam le.
-Te meg hogy véded..- vágott vissza.
-Én nem védem...Csak..Ott kellett volna lenned,a színpadnál.Ügyes volt.
-Tényleg ott kellett volna lennem.Mert hát gondolj bele...Gáz egy srác.
-Azt hittem te is sajnálod. - mondtam.
-Te sajnálod? Komolyan? Mond ,jól vagy? - kérdezte lekezelően.
-Igen.Túl keményem bánnak vele.
-Mert megérdemli..
-Ahj. - sóhajtottam. - Nem érdekel. Kiderítem ki is valójában.
-Ez nem jó ötlet.
-Te is benne vagy! Nézd, amíg én kiderítem,mi a helyzet,addig tartsd távol tőlem Robiékat,meg persze tőle is.
-Háát..- kezdte. - Robitól nem kell tartanod,hiszen körülötte lebeg a rózsaszín köd...Az unokahúgommal együtt.
...Nem tudtam mit mondani.Ez a hír meglepett.Azt hittem Robi irántam érez valamit.Tegnap se bírta ki,hogy ne lásson.Mindegy.Van más dolgom is,minthogy ezen rágódjak.Mert nem vagyok féltékeny!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése