Otthon amint beértem a házba elkapott a sírógörcs,a táskámat levágtam a nappali közepére és felszaladtam a szobámba.Becsuktam kulccsal az ajtót,hogy senki se jöhessen be,habár tudtam,rajtam kívül nincsenek itthon.Talán éppen ez nyomasztott.Egyedül vagyok,pedig úgy elmondtam volna valakinek azt,ami történt velem ma.Apámnak elmondhattam volna,de akkor nyomban hazajönne,s Ezáltal Edit haragosabb lenne,és jobban megkeserítené az életemet...Hát igen,ez az életem,melyben minden okés.Még szerencse,hogy a barátaim kiállnának mellettem.Főleg Eszter.Neki el kéne mesélnem a délutáni sztorit Danival.De annak következtében elmesélné Balázsnak,Robinak,és ők alaposan móresre tanítanák a fiút.Amit én nem akarok,még akkor sem,ha bántott engem.Bántott egy nőt-vagyis lányt.Fogalmam sem volt mihez kezdjek.Zavarosak voltak a gondolataim.Ez így talán mégsem okés.
Már hat óra lehetett,s én még mindig az ágyamon fekszek,ki tudja milyen fejjel.Tükörbe inkább most nem nézek,mert a könnyeim elkenték a sminkem.A végén még újra elsírom magam.
Nagy levegőt vettem és erőhöz tértem,hogy legalább a házival elkészüljek a holnapi napra,ami húzós lesz,főleg,hogy a bekötözött kezemnek is kikéne valami alibit találnom.Neki is álltam a történelemnek,amit hamar meguntam.Sehogyse tudtam arra koncentrálni,hogy mi történt a világban 1000 évvel ezelőtt.Haver,én a jelennek élek!
Igen,a múlttal nem szabad fogalkozni.És a délutáni nézeteltérés is már a múlté.Bár a csuklóm ebben a percben sem hazudtolta meg magát,iszonyatosan fájt.Ha holnapra nem lesz jobban,nem fogok tudni dolgozatokat írni,és akkor felelnem kell,amit utálok.Áh...ezek az éles szúrások.Jobb lesz ha pihentetem egy picit.Leültem az íróasztalom elé,amin irtó nagy rendetlenség volt.A fájós,jobb karom felől összegyűrt lapok hevertek,közöttük egy müzlis tál.Pont előttem, a monitorom alatt ceruzák tömkelege,radírmorzsa hegy és pár nélküli fülbevalók 'tanyáztak'.Ez még semmi.A monitor előtt a tankönyveim sorakoztak,az egyik nyitva,a másik félig nyitva,s így a lapok szamárfülesek.Bal kezem felől melltartók és zoknik voltak,s mögöttük - majd leesve - a tolltartóm.Gyorsan utána is nyúltam,mert ha az kiborult volna,a sok ceruzahegyet egyesével keresgélhetném azon szűk helyen.
Már hat óra lehetett,s én még mindig az ágyamon fekszek,ki tudja milyen fejjel.Tükörbe inkább most nem nézek,mert a könnyeim elkenték a sminkem.A végén még újra elsírom magam.
Nagy levegőt vettem és erőhöz tértem,hogy legalább a házival elkészüljek a holnapi napra,ami húzós lesz,főleg,hogy a bekötözött kezemnek is kikéne valami alibit találnom.Neki is álltam a történelemnek,amit hamar meguntam.Sehogyse tudtam arra koncentrálni,hogy mi történt a világban 1000 évvel ezelőtt.Haver,én a jelennek élek!
Igen,a múlttal nem szabad fogalkozni.És a délutáni nézeteltérés is már a múlté.Bár a csuklóm ebben a percben sem hazudtolta meg magát,iszonyatosan fájt.Ha holnapra nem lesz jobban,nem fogok tudni dolgozatokat írni,és akkor felelnem kell,amit utálok.Áh...ezek az éles szúrások.Jobb lesz ha pihentetem egy picit.Leültem az íróasztalom elé,amin irtó nagy rendetlenség volt.A fájós,jobb karom felől összegyűrt lapok hevertek,közöttük egy müzlis tál.Pont előttem, a monitorom alatt ceruzák tömkelege,radírmorzsa hegy és pár nélküli fülbevalók 'tanyáztak'.Ez még semmi.A monitor előtt a tankönyveim sorakoztak,az egyik nyitva,a másik félig nyitva,s így a lapok szamárfülesek.Bal kezem felől melltartók és zoknik voltak,s mögöttük - majd leesve - a tolltartóm.Gyorsan utána is nyúltam,mert ha az kiborult volna,a sok ceruzahegyet egyesével keresgélhetném azon szűk helyen.
Tanulás elhalasztva.Különben is eddig becsületesen megírtam az összes leckémt,kell egy kis szabadság.Megengedhetem nem?
Apám valószínüleg azt mondaná,hogy 'szó se róla,tanulni kell!' és 'szobafogságban' lennék addig,míg nincs kész a házim.Mekkora mázli,hogy nincs itthon.Látná a kezemet,és tuti,hogy nem venné be a sztorit,hogy a szomszéd kutyáját sétáltatva a karomra kötöttem a pórázt,s a kuyta meg oltárira húzott.Áááá..apám nem ilyen,s mellesleg nem hazudok neki.Csak néha.És ez most az a pillanat.Hisz nem beszélhetem ki Danit.Tisztában vagyok azzal,hogy bántott...fájdalmat okozott,de nem érdekel.Talán megérdemeltem.Talán tényleg nem jó ötlet követni embereket.Talán.És talán ezt azért így gondolom ,mert talán vonz a srác.Vonz a titkozatossága vagy nem tudom.Olynan más,mint én,s mégsem rossz.Biztos szerény,ha nem beszél arról,hogy fellépésekre jár.Sőt a suliban semmiről nem beszél senkivel.Lehetnek barátai?
Tanulás elhalasztva.Különben is eddig becsületesen megírtam az összes leckémt,kell egy kis szabadság.Megengedhetem nem?Apám valószínüleg azt mondaná,hogy 'szó se róla,tanulni kell!' és 'szobafogságban' lennék addig,míg nincs kész a házim.Mekkora mázli,hogy nincs itthon.Látná a kezemet,és tuti,hogy nem venné be a sztorit,hogy a szomszéd kutyáját sétáltatva a karomra kötöttem a pórázt,s a kuyta meg oltárira húzott.Áááá..apám nem ilyen,s mellesleg nem hazudok neki.Csak néha.És ez most az a pillanat.Hisz nem beszélhetem ki Danit.Tisztában vagyok azzal,hogy bántott...fájdalmat okozott,de nem érdekel.Talán megérdemeltem.Talán tényleg nem jó ötlet követni embereket.Talán.És talán ezt azért így gondolom ,mert talán vonz a srác.Vonz a titkozatossága vagy nem tudom.Olynan más,mint én,s mégsem rossz.Biztos szerény,ha nem beszél arról,hogy fellépésekre jár.Sőt a suliban semmiről nem beszél senkivel.Lehetnek barátai?Ahj annyira kíváncsi vagyok,így fájós kéz ide vagy oda,megismerem őt közelebbről,ha akarja,ha nem.
Viszont várok egy kicsit,nem támadom le holnap újra.Lehet hogy félelemből bántott.Fél tőlem.Tőlem?Áh..ez hülyeség.Talán attól,hogy megismerik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése