2011. július 30., szombat

9.rész: A karbantartó

Reggel a suliban amint beértem én voltam célpont.Mindenki rám meresztette a szemét és végigkövette minden lépésemet.WTF? Mondom magamban.Pedig fésülködtem otthon,és szerintem csinos,viselhető ruhát választottam.Talán fogkrémes az arcom?Nem az nem lehet,alaposan megtörlöm a számat fogmosás után.Hát akkor meg miért? 
A válaszig a szünetig kellett várnom.
Első óra után a biológiateremből Robiék,mint a villám rohantak ki,mikor meglátták elmenni az osztály előtt Danit.Ajaj.Mit sem törődve azzal,hogy a következő óra nem ebben a teremben lesz,a cuccaimat az asztalon hagytam és siettem ki én is ahogy tudtam.
Dani az udvarra fordult ki a táskájával,nyomában Robi és Jocó.Ádám nem volt suliban.Nem tudom miért.

Az üvegfolyosón már láttam,hogy Robi ingerült,elkezdte rugdosni Danit,a táskáját leverte a válláról.Közben mindenki őket bámulta.És senki nem avatkozott közbe.Sőt,pár tizenkettedikes jót röhögött a szerencsétlen osztálytársukon.Szánalmas.
A kijárathoz közeledve hallottam,hogy Robi engem említett,s rúgott egy nagyot Dani bal lábába,aki mintha meg sem érezte volna,állt ott,mint a cövek.
Az idő esőre állt.
A sok diák szégyenszemre csak állt mellettük vagy ült a padokon,és én aki sietett ki,hogy véget vessen a bántalmazásnak..nem is tudom.Végtelen messze volt tőlem a kijárat,hiába futottam,úgy éreztem egy időgépbe kerülök,ahol lelassulnak az emberek.
Végre kiértem.
-Hozzá nyúltál,te rohadék! - ordibálta Robi s egyre erősebben ütötte Danit.
Én közéjük futottam,de Robi azonnal elkapott:
-Jól megb*szattad magad ezzel a féreggel! -kiabálta és egy hatalamas erővel a földre lökött.
Míg a betonra érkeztem volna pár métert hátra csúsztam,majd egyenesen a pad lábának estem.Ennyire még egyszer sem aláztak meg,és néztem,ahogy Robi visszafordulna Danihoz,akinek a teste már lila-kék foltos lehet.Pont jókor jött a diri.Pár nevelővel az igazgatóiba küldte Jocóékat és mindenkit bezavart az épületbe.
-Nincs itt semmi látnivaló!
-Te ribanc!!! - üvöltözte bentről Robi.Nem hallottam,de a szájáról tisztán leolvastam.
Ám az igazgató tudomást sem vett Daniról.Akit megvertek.Biztosan azért,mert nem látta a sérüléseket.Nem látta.De én igen.Láttam,belül mennyire fáj ez a srácnak.
Az eső eleredt.A hideg vízcseppek szinte versenyezve folytak végig az arcán,mindkettőnk ruhája már elázott.
Elkezdtem feltápászkodni,és oda akartam menni Danihoz.Meg akartam ölelni.Meg akartam csókolni.Tudatni akartam vele,hogy én mellette állok,és sajnálom,hogy mind ez miattam történt.
Tegnap mindenki látta,vele mentem el.A sírás kerülgetett.Jobban mondva megengedtem magamnak,hogy esőben pár könnycsepp kiszökjön,úgysem látja senki.
Ekkor Dániel elindult,és mondta nekem is,hogy menjek.Mentem.Futottam.Ő is futott.Agyonrugdosott lábaival nem tudott valami gyorsan futni,ám még így is nagy előnyben volt.Már a kerítésen túl volt.Én nem mehettem ki.A Karbantartó követett.Utánunk futott.
-Ugorj! - kiabált hátra Dani,aki a suli mögötti park felé vette az irányt.
Nem ment.Túl magasnak tűnt a kerítés,így a karbantartó megfogta a kezemet és berángatott a suli falai közé.
Gyorsan hátranéztem,hogy lássam,Dani elmenekülte-e.Még láttam.A legközelebbi fa mögé bújt el,és tátogta,a következő szünetben visszajön ide.
Visszajön?Értem?Vajon kezd megkedvelni?
Beértünk az esőről.Arnold - a karbantartó - felküldött az igazgatóhoz.
Hát rendben.Az igazgatói elé értem,ahonnan épp jött ki Robi és Jocó.Nagyon megijedtem,de hála az égnek a diri nyomban behívott.Megesküdtem volna,hogy Robiék lekevernének egy pofont.
-Jó napot,kisasszony! -üdvözölt kedvesen.
Ez a kedvesség hamar elszállt.
-Hallom meg akartál szökni.Figyelj,kislányom!Sokkal okosabb vagy te ennél!Hagyd békén azt a fiút! - mondta.
Ezt nem tudtam hová tenni.
-Rendben?
Szótlanul bámultam magam elé.
-Biztos megpróbálsz a mai nap folyamán még meglógni,így a biztonságos érdekében Zolit melléd állítjuk.Tudod,az a srác,aki az országos matekversenyen képviseli az iskolát.Muszáj lesz mellette töltened a napot,különben három napos felfüggesztés.
-Megértettem. - válaszoltam higgadtan,pedig belül tiszta ideg voltam.Egy oroszlánt szét tudnék most szedni.
-Most mehetsz..
-Várjon!
-Igen? - kérdezte érdeklődve.
-Hogy értette,hogy hagyjam békén?
-Hát hogy? Kerüld el.Ez nem csak a te érdeked.
-De én beszéltem vele. - erőszakoskodtam.
-Ahogy én is.És a suli pszichológusa is.Semmit nem értünk el vele.Nem akar közel engedni magához.Senkit.
-De..engem talán.
-Ide figyelj! Ez a fiú más,mint te.Saját érdekedben mondom.Nagyon erőszakos tud lenni.Akár képes lenne bántani is.
A kezemre gondoltam és csöndbe maradtam.Majd elköszöntem az igazgatótól és kiléptem az ajtón.Zoli már is ott termett.WTF?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése