7.rész: '..egyik este,mikor Esztivel voltam,téged képzeltelek oda...'

Másnap reggel elég későn keltem,sietnem kellet,nehogy elkéssek a suliból.Pikk-pakk felöltöztem,reggelit nem ettem,így nyomban a szobám után a fürdőt vettem célba.Fogmosás,majd sminkelés,alapozás stb.Ez egy bő húsz percben meg is van,míg tökéletes nem lesz az arcom.Kezemről levettem a kötést,és egy gyógyító hatású kenőccsel bekentem,aztán vissza rá a kötés.Még mindig szúrt egy picit,de már sokkal jobb,mint tegnap.Felkaptam a táskámat és indulhattam is.
Kint elég hűvös volt.Elvégre már csak pár nap és november.Hát nem volt rossz döntés,hogy a tornacsukámat is leváltottam a bokacsizmámra.Fekete műbőr,de tisztán oylan,mintha eredeti bőr lenne.Imádtam.Olyan aranyosan elkerekített orra van,nem túl magas sarka.Nagyon kényelmes.Viszont a félig téli cipővel ellentétben még mindig a vékony dzsekimben mentem.
A sulihoz érve már kezdett feljönni a nap,s mikor nem árnyékban voltam,éreztem gyenge erejét.
Reméltem találkozok bent Danival.Kicsit elfogott most a düh,de hamar el is szállt,mikor az osztályba léptem.Eszterék hangosan köszöntöttek,majd ő félrehívott,hogy beszéljen velem.Ajaj.Bajban vagyok?

-Szia,figyu! Voltál benn tegnap Balázsnál? Én nem tudtam bemenni ,sajnos.Jól van? - kezdte - még nyugodtan.

-Öö..Nem igazán. Bocsi. - mondtam őszintén.

Elmondjam neki,ha rákérdez a kezemre,hogy Dani műve vagy hallgassak?

ABalázzsal kapcsolatban is füllenthettem volna?

-Oh....gondolom nem értél rá... - feltételezte,meg kell említenem,elég bunkón.Bár lehet igaza van.

-Hát..a szomszéd megkért,hogy sétáltassam meg a kutyáját,nézdd,a kezem is megjárta.Tisztára begyulladt.A doki azt mondta,ne erőltessem,és jövőhéten vissza kell mennem a kórházba...

-A kórházba? - kérdezte Eszti.

Hoppá.Csak most esett le,hogy a kórházat nem szabadott volna emlegetni.Most biztos az jön,hogy:

-Akkor tegnap a kórházban voltál nem? Simán bemehettél Balázshoz..Vagyis nem mentél...Hát kösz..

Elkezdett sírni.Úristen,mit csináljak?

-Hé,figyelj nyugi!Mindenki tége dnéz! Nyugi, Balázs hamar felépül,mesélted,hogy már miylen jól van,nyugi! - nyugtattam.

-Igen tényleg.Bocsi.Amúgy már jobban van a kezed? - kérdezte,mire kedvesen visszaszóltam.

-Persze,már fáj annyira. - mosolyogtam,hogy fejezze be a sírást.Remek.Már könnyezni is alig könnyez.

-Rendben.Egyébként ma délután bemegyek hozzá,jössz?

Máris lefagyott az arcomról a mosoly.Francba! De...Danival...

-Öö...Nem.Nem tudom.Ta- ....

-Ne is törd magad...

-Szia,figyu! Voltál benn tegnap Balázsnál? Én nem tudtam bemenni ,sajnos.Jól van? - kezdte - még nyugodtan.
-Öö..Nem igazán. Bocsi. - mondtam őszintén.
Elmondjam neki,ha rákérdez a kezemre,hogy Dani műve vagy hallgassak?
A Balázzsal kapcsolatban is füllenthettem volna?
-Oh....gondolom nem értél rá... - feltételezte,meg kell említenem,elég bunkón.
Bár lehet igaza van.
-Hát..a szomszéd megkért,hogy sétáltassam meg a kutyáját,nézdd,a kezem is megjárta.Tisztára begyulladt.A doki azt mondta,ne erőltessem,és jövőhéten vissza kell mennem a kórházba...
-A kórházba? - kérdezte Eszti.
Hoppá.Csak most esett le,hogy a kórházat nem szabadott volna emlegetni.Most biztos az jön,hogy:
-Akkor tegnap a kórházban voltál nem? Simán bemehettél Balázshoz..Vagyis nem mentél...Hát kösz.. 
Elkezdett sírni.Úristen,mit csináljak?
-Hé,figyelj nyugi!Mindenki téged néz! Nyugi, Balázs hamar felépül,mesélted,hogy már milyen jól van,nyugi! - nyugtattam.
-Igen tényleg.Bocsi.Amúgy már jobban van a kezed? - kérdezte,mire kedvesen visszaszóltam.
-Persze,már fáj annyira. - mosolyogtam,hogy fejezze be a sírást.
Remek.Már könnyezni is alig könnyez.
-Rendben.Egyébként ma délután bemegyek hozzá,jössz?
Máris lefagyott az arcomról a mosoly.Francba! De...Danival...
-Öö...Nem.Nem tudom.Ta- ....
-Ne is törd magad...
Ott hagyott.Igen,a legjobb barátnőm először hagyott faképnél.Megsértődtem.Jól van hát ha ezt akarja.Csak azért is bemegyek Balázshoz,akihez a héten mindeképpen bementem volna,de jobban kell magamat törni.
Kimentem a folyosóra körülnézni.Igazából Dani izgatott,mit szól majd ahhoz,hogy a kezemen kötés van,mivel Ő olyan erősen megszorította,hogy begyulladt.Ahhoz képest,hogy tegnap mennyire tartottam tőle,ma már a félelem alul maradt és a kíváncsiság kerekedett felül,ugyanis nem jött suliba a srác.MI VAN? MIÉRT NINCS ITT?? LÁTNIA KÉNE A KEZEMET!!!!!! LÁTNIA,MILYEN SZÖRNYETEG MÓDON VISELKEDETT VELEM.
Alig vártam,hogy vége legyen a sulinak.

Suli után hazamentem,közben végig azon pörgött az agyam,hol lehet Ő.A táskamat lepakoltam a nappali kanapéjára,majd készítettem magamnak egy finom kis szendvicset.Egésznapos kajám,az ebédem egy szendvics.Hát ilyen is van.Evés után elhatároztam,bemegyek a Balázshoz a kórházba,majd csak ha hazaértem,akkor tanulok.
Felvettem a csizmám,felkaptam egy kisebb tagyót,raktam bele cukrot és egy almát.Elindultam kicsit fezsülten,hisz tuti Balázs is  kérdezni fogja,miért nem mentem be már tegnap.Áh,talán igaza van Esztinek.De ő most nem izgatott,haragudtam rá.Bár nem hiszem,hogy nyomós okom volt haragudni,de nem érdekelt.
Befordultam a kórház utcájába.Már előttem állt a nagy fehér épület,a város nyolcemeletes kórháza.Fogalmam sem volt,hol van a sebészeti osztály,ha egyáltalán ott fekszik Bali.
-Elnézést,látogatóba jöttem!Kisiváni Balázs a beteg neve.Megtudná monda...
-A harmadik terem,arra balra.- Mutatott a hátam mögé az egyik ajtóra.
Be se engedte fejezni a mondanivalóm.Lényegtelen.
Elindultam a hármas ajtóhoz.Nyitva volt.Hang szűrődött ki.Eszter hangja,és rólam beszél.
-...és azt mondta ma se jön be,és képzeld említette,hogy Dani,tudod az a lúzer srác, után fog kajtatni.Meg van veszve.Már lassan szóba se fogok vele állni.Olyanokat mond,ogy látta Pesten azt a gyökeret reppelni,hogy ügyes volt,és hogy érdeklődik utána és...
Fogadok még folytatta volna a kibeszélést,ha nem lépek közbe.Haló! Itt vagyok.
-Szia Linda! Már vártalak.Eszter mondta,biztos bejössz ma.Örülök. - üdvözölt kedvesen Balázs.
Aztán Eszter felé fordult,motyogott neki valamit,s erre Eszti felállt és elment.Egy szúrós pillantást vetett rám,és én azt reméltem köszönni is fog...nem tette.
-Szia,jobban vagy?Hoztam neked pár apróságot.
- Tedd csak le ide az asztalomra.Igen,már jobb.Kisebb bordarepedést is mutatott az ultrahang,de minden ok.Veled?
-Meg vagyok. - mosolyogtam.
-Nem ülsz le?Itt egy kis szék,parancsolj. - ajánlotta.
-Köszi.
Elég kényelmetlenül éreztem magam.Balázs olyan furán nézett rám.Mint máskor sosem.Kacsintgatott.Mondom, mi van.
-Hé,jól vagy?
Ekkor felült,az ágya szélére fészkelődött,és mélyen a szemembe nézett.
-Tudod,már rég el akartam mondani.Figyelj,Linda! Eszter nem tudhatja.De mostanában úgy érzem,melletted sokkal jobban érzem magam.
-Fejezd be! - mondtam elég hangosan.
-NEM! Nagyon jó csaj vagy.Úgy megcsókolnálak,érted? Nem tudod milyen ez.A vágy.Rád vagyok indulva.
-Fejezd be,hallod! Fogd be! - már szinte kiabáltam.Pánikszerűen.Fura volt. DE csak folytatta.
-Szeretlek.Tudd,minden porcikám rád van indulva,egyik este,mikor Esztivel voltam,téged képzeltelek oda...
-ELÉG MÁR!!NEM HALLOD??
Ekkor minden véget ért.Egy ápolónő rohant be,mondván,mi ez a ricsaj,a betegnek nyugalomra van szükségük,csöndre.
-Elnézést,csak veszekedtünk.. -mondta Balázs,s mikor ránéztem,a feje ijedt volt.
-Mit művelsz? Miért ordibáltál?Mit kell befejeznem? -kérdezte,mikor a nővér elhagytam a szobát.
-Mi? Hát te kezdted,nem?
-Mit? Csöndben feküdtem,épp azt próbáltam elmesélni,hogyan történt a baleset.
-De..nem...vagyis te nem? - csöndben maradtam.Rájöttem Balázs egész végig az ágyán feküdt,és nem vallott nekem szerelmet...Egy pillanatra azt hittem meghülyülök.Most akkor mi van?Nyilván képzelődtem...Az első látomás szerű bevillanás,amit csak én élek meg.Az első.És nem az utolsó.Itt kezdődött minden.
-Nekem most mennem kell.Jobbulást!És egyébként hallottam Eszter miket mondott rólam.Lényegtelen.Szia.
- Szia...
Már alig hallottam a köszönést majd:
-Hé!Köszi,hogy bejöttél.

 Csak bólintottam egyet,s már ott se voltam.Elviharzottam onnan.Onnan messze,nagyon messze.Megijedtem mi történt.Összezavarodtam.Eza képzelgés...olyan valós volt.Hisz a széken ültem,mint mikor a nő bejött,hogy csendben legyek.Összekuszálódott a fejemben minden és főleg az kérdés foglakoztatott,miért pont ezt képzeltem el?Talán azért,mert régebben oda voltam Balázsért,talán mert általánosban jártam vele?És talán azért,mert mikor dobott,azt kívántam évekig,bárcsak újra összejönnénk? Az összes gondolatom szertefoszlott,mikor a kezembe belefúrt a fájdalom.Áh.És innentől kezdve a fejemben újra Dani volt a fő téma.