Úgy gondoltam elég a mai napból,így ellógtam az utolsó órát,ami testnevelés volt.Összepakoltam,s mint a láthatatlan ember kisurrantam az iskola épületéből.Nagyon izgalmasnak tűnt,mivel ez volt a első igazolatlan órám,szóval simán mondhatnám magamat jó kislánynak.Hisz jól tanulok,szót fogadok általában otthon is és a suliban is egyaránt.Kiegyensúlyozott életet élek, és még sosem buktam ki annyira, - főleg a suliban- hogy lógjak.
De tetszett az efféle szabadság. Először nem is tűztem ki célt,ahová elmegyek,csak mentem,ahogy vitt a lábam.Gondolkodtam,hogy talán beülök egy kávézóba iszogatni,de a környéken jó kapcsolatot ápolok mindenkivel(így a boltosokkal is) ,és biztos feltűnne nekik,hogy 13 órakor még a padot kéne koptatnom,főleg,hogy gimnazista vagyok.
Egy viszonylag kihalt parkon mentem keresztül,mikor megcsörrent a telefonom.Eszter hívott,az LB-m.
-Heló,Linda! Hát te merre vagy? - kérdezte csodálkozva.
-Szia!Rosszul éreztem magam,és eljöttem szó nélkül.-mondtam.
-Oh..És most már jobban vagy? Amúgy szerencséd volt, nem sokan vették észre,hogy hiányzol,és képzeld elengedtek tesiről,mert lebetegedett Sanyi bácsi.
-Na,az klassz! Figyelj,itt vagyok a suli mögötti kis parkban,ha van kedvetek gyertek ide Robiékkal,mert unatkozom.És igen,jobban vagyok már.
-Oké...akkor sietek,aztán szólok a fiúknak is,puszi! - és kinyomta a telefont.
-Szia...
Míg vártam a csapat érkezését leültem egy padra,táskámat a földre dobtam,és zenét hallgattam.A kedvemhez illő dal egy Rihanna szám volt.Már vagy 5-ször játszotta végig a telóm a zenét,mikor megérkeztek Esztiék.Puszi-puszi,minden meg volt,s lassan arra terelődött a téma,miért is lógtam,vagyis akartam ellógni az órát.
-Csak egy egyszerű fejfájás..- mondtam,ami részben igaz volt,mert valóban szétment a fejem.
-De már jobban vagy,így meghódíthatjuk ezen a szép napon a várost,igaz? - vette át tőlem a szót Eszter.
Nem tudom komolyan gondolta-e,mivel reggel említette,hogy az a ruha ami rajta van az a sietés átka.Szerintem így is pazarul nézett ki,a fekete csőnadrágban,a zöld-fehér csíkos kardigánban és a barna bakancsában,hisz rajtam sem volt különb öltözék,mint Esztin,bár én a bakancsot egy kényelmes tornacsukára váltottam.
-Ne már,lányok!Mi nem akarunk vásárolgatni - már megint. - jelentette ki Balázs,Eszter pasija.
Balázs egy igazi úriember,tiszteli a nőket.Szerintem minden csaj álma egy ilyen fiú,ráadásul még helyes is,de nem lopom el a barátnőm elől.
Végül is nem is tudnám,hiszen nagyon szeretik egymást,már 7. óta együtt vannak.4 év azért ennyi idős korban nem semmi.
Nekem jelenleg nincs pasim,bár Robi hajt rám elég rendesen,pedig már megbeszéltem vele,hogy a barátsága fontosabb.
-Szerintem maradjunk itt,dumálgassunk,majd hazamegyünk valamikor. - ajánlotta fel Robi,s ez a ötlet mindenkinek tetszett.
Eszti,Balázs,Robi,Krisztián,Ádám és Jocó - na meg persze én - a legjobb barátok.
A fiúk is letelepedtek mellém a padra,Robi természetesen mellém.Szegény Esztinek nem is hagytak helyet,mondhatom udvarias banda,majd végül beleült Balázs ölébe.
- Te nem akarsz az ölembe ülni? - fordult felém Róbert halk kérdésével.
Sajnos mindig visszautasítom,pedig nem ronda gyerek,de már szinte testvéri kapcsolat alakult ki köztünk,és nem akartam ezt a kapcsot tönkretenni,úgy,hogy mélyebbre hatolunk az érzésekkel.
- Figyelj,ezt már megbeszéltünk.Ha barátilag gondolod benne vagyok,de semmi több. - néztem bele tengerkék szemébe.Nagyon gyönyörű szeme van neki,ráadásul sötétbarna haja ki is emeli.Ez szexivé varázsolja az egész pasit,bár a testére se tudok kifogást találni,mivel jól kigyúrt,mindennapos szinten jár edzeni.
- Hé,skacok! Az ott nem az a lúzer kölyök a 12.-esek közül? - mutatott Jocó egy felénk közeledő kapucnis fiúra.
Ő Dani.Érdekes teremtény,soha nem beszél senkivel.Persze mindenki utálja,így Robiék is.Mindennap beszólnak neki,rugdossák a cuccait,de ő le se szarja őket.Néha sajnálom,bár lehet nem kéne,hisz tehetne az ellen,hogy így terrorizálják.
Ádám,Jocó és Robi már fel is pattantak a padról,és elállták Dani útját.Eszter is leszállt Balázs térdéről,nyilván hagyta,hogy ő is csatlakozzon a csapathoz.
-Kit látnak szemeim,haver! - kezdte gúnyosan Ádi. - Csak nem hazafele megyünk? - majd folytatta.
-Nem nehéz a táskád?Elbírod?Ha akarod segíthetünk rajta. - "ajánlotta" fel Jocó.
Dani megállt előttük,végigmérte őket,majd megnézett minket is Eszterrel.Gondolom megszámolta hányan vagyunk.Semmi esélye.Remélem nem feltételezte azt,hogy mi is piszkálni akarjuk,mert én biztos,hogy nem.Sőt akár le is állítanám a fiúkat,ha komolyra fordulna a dolog.
- Na mi van? Szemet vetettél a csajomra? Azt próbáld meg! - fenyegette Balázs.
Mint említettem,Balázs igazi úriember,de ha arról van szó - jelen esetben Eszterről - nagyon ijesztő cselekedetekre képes. Ekkor elcsattant az első pofon.Felriadtam,és oda akartam menni ,leállítani őket.A fiúk rám néztek,mi ez a kiindulás belőlem,mi az,hogy sajnálom.Dani is nézett ,miközben az arcát fogta,majd megigazította a táskáját a vállán és odébb szerettet volna menni.Robi elé lépett ,leverte a táskát,megrugdosta,míg az összes könyv nem terült szét a járdán,s így szólt:
- Remélem nem fájt a pofon,és bocs a könyvekért,ha-ha.
A többiek is nevettek,még Eszter is Mosolygott,csak én nem.
-Menjünk!Egyedül is összeszedi a cuccát. - mondta Balázs,megfogta Eszti kezét és elindultak vissza,a suli felé.
Robi kárörvendően nézte,hogyan szedelőzködik Dani,majd megkérdezte,hazakísérhet-e.Fontolgattam a kérdését,csak sajnos egyedül akartam lenni,így azt hazudtam,hogy apám munkahelyére megyek,ami Robiék házától ellentétes irányban van.Csalódottan nézett,de később elbúcsúzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése