15.rész: Hol vagy?

Hali!! Itt a 15.rész.Jó olvasást! :D

(Meli szemszöge)
Az arcunk közel került egymáshoz,de tudtam,ő nem a szemembe néz.Egyre közelebb voltunk,majd éreztem ahogy ajka hozzá ér a felsőajkamhoz.Gyengéden nyaldossa,harapdálja.Én is belemnetem a játékba,kisebb harapásokkal kényeztettem,miket kis puszikkal váltottam fel.Teljesen felizgultam,de nem akartam sietteni,akármennyire is vágytam az igazi,tüzes csókjára.Kezem akaratlanul is a pólójához tért,próbáltam a pólóját levenni róla.Hamar vette a lapot,és félbe nem szakítva a csókot,kibújt belőle.Meztelen felsőtesét simogattam,néhol bele is markoltam bőrébe.Ő is ugyanezt tette,magához szorított,mellem az ő mellkasához ért.Nyaltuk-faltuk egymást,Dani az egyik lábával közrefogott.Teljesen beindult,ami eleinte nagyon tetszett.Orrunk összedörzsölözködött,heves csókunkat Dani nyalogatással váltotta fel.Fejemet elfordította,hogy füleimre is adjon pár szexis puszit.Harapdálta is,kezdett bevadulni,erősebben szorongatott,felhevült teste az enyéméhez tapadt,számat apró nyögések hagyták el.Élveztem,ahogy így kényeztet.Szemem csukva volt,de látni akartam az arcát újra,hát kinyitotam.
 Felsikítottam,és próbáltam magamat elllökni Tőle.Hirtelen nem tudtam hol vagyok.Ádám feküdt mellettem és egyre jobban erőszakoskodott.Mi?Ez nem lehet.Hol van DAni?Becsuktam a szemem ismét és le akartam rúgni az ágyról Ádit,de erre még jobban feldühödött.Kiabáltam:
-DANII!Hol vaagy? Segíts! - néhol elcsuklott a hangom,a sírás kerülgetett,de a fiú nem állt le.
Nadrágját gombolta ki,majd lehúzta.Én ezt nem akarom.Hol van Dani?Teljesen kétségbeestem.Az előbb még itt volt.MIért ment el?Ez nem a valóság.Csak álom.Egy rémálom.Mikor lesz vége?Azt akarom,hogy befejeződjön.
 Ádám körmét belém mélyeztette,és végighúzta a kezét a hátamon.Majd a nadrágomhoz nyúlt,és rángatni kezdte,közben harsányan nevetgélt.
-Visszajöttem! - mormolta,és izzadt testét,lágyékat a derekamhoz tologatta,mintha már ruha nélkül lennénk.
Itt a vég.Nem szabadulhatok.Karja összefonódott a testemen,lábát körém kulcsolta,ölelgetett,szorongatott.
 Én nem így terveztem.
(Dani szemszöge)
 Eljött az eslő alkalom.Tudtam gyengédnek kell lennem hozzá,nem avdulhatok be,nehogy elijesszem a viselkedésemmel.Elkezdtem játszadozni vele.Amí g ő is belemegy,nincs veszteni valóm.És neki sincs.Érzetem,keze derekamhoz ér,nyílván azt akarja,én is vetkőzzek.Úgy tűnik részt vesz a játékban.Elkezdtem kicist erőszakos lenni,simogatás helyett már-már markolásztam,karmolgattam.Fülét is kényeztettem kisebb csókokkal,de hirtelen kiforudlt magából.Felsikított és lökdösődött.Próbálta a tetsemet elnyomni tőlem.Gondoltam,a játék része,így nem ahgytam magan,tovább csókolgattam,hsizen ő akart enegm annyira magáénak tudni.
-Dani..hol vagy? - kérdezte. -Segíts! -kiabálta.
 Szerepet játszunk?Egy másik emebr bőrébe bújva?Vettem a lapot,nem hezitáltam,belekarmoltam a hátába,de ő zabos lett,rugdosott.Még jobban beindított.Leerőszakoltam magamról a nadrágomat és játékos mozdulatokat vetettem be.Nem tetszett neki,de nem igazán érdekelt.Ha velem akarja elveszteni,veszítse el úgy,ahogy én óhajtom.


Végre szabadon a kezem,megpofoztam.Hirtelen azt se tudtam,hogy mi van,mikor megszólalt Ádám.Illetve Dani.
-Hé!Nyugalom,Meli!Ne essél túlzásba! -mondta.
 Hogy mi? De hát Ádám itt volt,és megint erőszakoskodott.És még én ne essek túlzásba?A sírás kerülgettem,fogalmam sem volt hol vagyok,és hogy most mi történik.Ez csak álom volt? Igen,biztos az volt.
 A  nadrág nem volt rajtam,és a hátamon is éreztem fájdalmat.Egyik karommal nehézkesen hátranyúltam,és kitapintottam egy sebet,hosszan,végig a hátamon.Ezt Ádám tette velem.Nem lehetett Dani.Ő itt hagyott engem.Egyedül.
-Mi történt? - kérdezte.
-Ro-rosszat álmodtam. - nyeltem egyet.
-De hiszen ébren voltál! Tökre beindultál,de aztán zabos lettél...
 Nem akartam hallani mit mond.Azt hittem ezt a látomásos dolgot lerendeztem magamban.Nem halucinálok!Nem vagyok hülye!Ádám itt volt,még ha félek is bevallani,és majdnem megerőszakolt.
-Akkor nem álmodhattad... - folytatta.
-NEM! Itt volt Ádám! Itt hagytál vele! A te hibád! - keztdem el rikácsolni,hogy végre megértsen. -Itt volt érted? El akartam lökni magamtól,kiabáltam segítségért,de nem hallottad meg. 
-Én itt volta....
 Sírni kezdtem.Miért nem mondja meg,hogy tényleg itt hagyott? Teljesen összezavarodtam,azt se tudtam,hol a fejem.Minden olyan bonyolult,és én csak azt szeretném,hogy Dani vigyázzon rám.


Reggel van.A napfény beszűrődött a függöny mögül.Az ágy üres.Rajtam kívül nincs itt senki.Dani?Mi?Megint itt hagyott??
-Dani! Dániel! - kiáltottam. -Hol vagy már megint? Danii?? Miért hagysz el mindiig? - ismét könnyeimmel küzködve kiabáltam.
 Mozgást hallottama  fürdő felől,hatalmamba kerített a félelem,tudtam a tegnap estit nem álmodtam,Ádám itt van.Végig itt volt.Az árny a fürdőből a szobába tartott.BEcsuktam a szemem,kezemet arcom elé tarottam,és sikítottam.Hozzámért egy nedves kéz,széthúzta a tenyeremet.
-Jól vagy? - kérdezte Dani.
 Hatalmasat dobbant a szívem.Melegség tölötte el a lelkemet,annyira megnyugodtam,mikor hallottam Dani hangját,hogy vállára omoltam,és sírásba törtem ki.Ő átölelt,és elkezdett simogatni.Ádám biztos rémálom volt..Próbáltam lenyugodni,egyedül Dani karjában nem éreztem magam teljesen zakkantnak.
-Mi a baj? - fogta meg a vállam és gesztenye barna szemével és az én könnyes szemembe nézett. El tudtam volna olvadni,de perpillanat nem voltam olyan állapotban.
-Azt hittem....van valaki...más..
-Nem,nincs. Csak mi.
 Megnyugodtam,de nem akartam,hogy Dani eleresszen,ezért újra megöleltem.
-Köszönöm. - mondtam.
 Lényegében nem tudtam,hogy mit köszönök,de azt igen.Ő olyan más,mint én.És megvéd.Mindentől,kivéve a rémálmoktól.Látomásoktól.Egyre jobban azt érzem,szeretem Danit.
-Dani.... - kezdtem. - Kedvelsz? 
 Amint kimondtam,éreztem,hogy karja már nem szorít annyira.Eltolt magától és felállt.
-Csináltam neked teát.
 Ez meg mit jelent?Nemet?Akkor miért csókolt vissza? Nem értem.Nem értek én már semmit,haza akarok menni.Kiüríteni a fejemet,és újra kezdeni a fiúval mindent.
 Felkeltem az ágyról,gyorsan felkaptam a pólót,amit tegnap Dani adott,és odamentem hozzá a konyhába.Két szelet kenyér és egy bögre tea várt az asztalnál.Jobb,mint a semmi,ám mégsem bírtam a kajára gondolni.Megálltam az asztal előtt és bámultam a parkettát.Majd a srác cipőjét,nadrágját és szép lassan farkaszemet néztem vele.Ő néha a kezében tartott csészére is pillantást vetett,fejét lehajtotta ,de aztán ismét engem figyelt.Hogy-hogy nem kedvel? Miért csókolt akkor meg?
 -Nem? - kérdeztem.
 Reméltem emlékszik mit kérdeztem pár perccel ezelőtt.
Egy szál gatyában állt,de a kérdésemre még mindig nem adott egyenes választ.Mellkasán  egy kevés szőr volt,de nem foglakoztam vele,hiszen a karja és a keze kigyúrt volt,engem is meglepett,hogy ennyire izmos.Elvarázsolt.

14.rész: Puhapöcsűek

Ott álltam az ajtóban,láttam ahogy Gergely megtorpant és Ádám mellé ment.Melire pillantottam,akkor már csak a háta látszott.Alul volt rajta ruha,így az nem következett be.Mocskok!Nincs menekvés.A kezemet a hátsó zsebembe csúsztattam,és elővettem a bicskámat.Tudtam,hogy Gergely fél a késektől,mikor velük bandáztam el is mondta miért,így nem volt kemény ellenfél.Ádám felém indult.Megpróbálta váratlan mozdulattal megfogni a kezemet,amiben a bicskát tartottam,ám számítottam erre.Egy kisebb lendítéssel a kés elé kettészakította Ádám csuklóján a bőrt,a vér is kibuggyant.Felszisszent,majd karomat megszorította.Szemébe néztem,éreztem és már láttam is ,hogy fél.A lábammal becsaptam magam mögött az ajtót,majd a bal kezembe átdobtam a kést,és egy csavaró mozdulattal a srác másik kezébe is belevágtam.A főeret is eltaláltam,elengedett,és megpróbálta elszorítani a tátongó sebet.Kezem piros vérétől virított,még nem végeztem.Gergely a következő.Elindultam felé határozottan.Nem féltem.Egy kis puhapöcsűvel van dolgom.Meg se kottyan.
-Haver,megebszélhetjük,nem kell pénz,csak dobd el a kést!Hallod! - könyörögte,de nem számított.Elengedtema  fülem mellett.
 El akart mellettem futni.Egy erős ütéssel állítottam meg,majd szorosan elé léptem,kézfejét megfogtam és senkit és semmit nem kímélve levágtam a kisujját.Ordított egyet,erre én pofonvágtam a késes kezemmel,mely után a homlokára is került egy vágás.Eleredt a vérzése,a beton alattunk tiszta vér volt,ahogy az én pulcsim és a kezem egyaránt.Már elégedett voltam.Elléptem előle,had menjen a puhapöcsű...A másik még mindig ott térdelt a bejárathoz közel,a felsője átázott.

Elmentek.Meli a falnak támaszkodva sírt,nem mert megfordulni.Hátán láttam,hogy libabőrős.Fázik.Kint nincs több 13 foknál.
Lassan abbahagyta a sírást és megkérdezte,ki vagyok.
-Dani. - válaszoltam.
 Elakadt a szava,valahol érezte,hogy én vagyok.De miért? Ha megmentőre van szüksége azt hiszi én bármikor ott leszek?Hát rosszul gondolja.Megleckéztettem a két balféket,de dühös voltam Melire.
-Gyere! - mondtam neki. - Elviszlek a házhoz. 
 Felajánlottam neki a lehetőséget,ám még mindig szótlan volt.Csak nehogy sokkot kapjon,nem tudom kezelni.Főleg úgy,hogy már nincs veszély.Megmentettem.Itt vagyok neki.Úgyis annyira akar engem.Hát eljött az idő,hogy megkaphasson..Tetsileg.A szívemet nem adom.
-Nem akarom hogy láss..- szólalt meg.Végre.
 Igaza van.Az utcára sem mehetne így ki.Adjam neki oda a véres pulcsimat?Most már mindegy,az alatta lévő pólóm is véres.Levettem és odadobtam mellé.Félénken nyúlt hozzá vékony kezével,amin látszott még a dulakodás nyoma.Szépen lassan felállt,de nem fordult meg,nem láthattam a hátán kívül semmit.Végignéztem ahogy belebújik a pamutfelsőmbe,majd megfordult.Haja össze-vissza állt.Arca nedves a könnynektől,ajka repedezett.Nagyon rosszul festett.Épp meg akartam szólalni,de hirtelen felém indult és átölelt.Erre nem számítottam.Nem zavarta őt a véres pólóm,sem a kezem.Megértem,hogy megmentettem,de ne ugorjunk máris nyálas részhez.Én csak álltam ott,és hagytam,hogy magához húzzon.Elvégre én mondtam,hogy megkaphat.Átöleltem..Simogattam a hátát.Elkezdett sírni.Már megint.Mikor velem van folyton sír.Kezdem megunni,de most elnéző vagyok vele,hiszen most akarták a puhapöcsűek megerőszakolni.Gusztustalan...Megsajnáltam.
-Hé!Figyelj,semmi baj,itt vagyok. - próbáltam nyugatatni,ami látszólag hatásos volt.


A romos házhoz érve még mindig Daniba kapaszkodtam,megviseltek a dolgok,amik a garázsban értek.Szembetűnően Dani is jobban figyel rám.Reméltem megkedvelt,elvégre megmentett.Megérezte,hogy ott vagyok és megmentett.Nem is tudom mi lett volna ha....


A nap lassan ment le és sötétség borult a világra.Az ágyon kivételesen belül feküdtem,így biztonságban éreztem magam.Dani és a fal között.Ő a plafont nézte.Közelebb húzodtam hozzá és átkaroltam jobb kezemmel.NEm mozdult,pedig még láttam,hogy szeme nyitva van.MAjd étfordult felém.Gyönyörű volt.Az én megmentőm.Teljesen megfeledkeztem mindenről,csak Rá gondoltam,hogy itt van előttem.Megcsókoltam.Gyenge ajka megremegett,de vette a tempót.Én vezettem.Éreztem a melegséget,mely átjárt,élettel töltött meg.Lejjebb csúsztam.Homlokomat melléhez helyeztem és azt mondogattam : Köszönöm. 
Szememből a könnyek újra előjöttek,de nem zavart,Dani is tudja nehéz most nekem.
-Szűz vagy? - kérdezte.
 Nem akartam válaszolni..Ezek után nem állt szándékomban a szexre gondolni.Tenyeremet vállára tettem,ezzel tudatni a helyes választ.Átkarolt.Véres pulcsijába belemarkolt,és gyengéden lehúzta.

13.rész: Erőszak

Halii!Itt a legújabb rész. : D kicsit durva...:$ xd
Eltelt a büntetésemből három nap.Plusz még két nap,hétvége.Apámtól nem jött SMS,reméltem ez így is marad,nem akarom a kiabálását hallgatni egész szünetben,azt meg pláne nem,hogy nem enged el sehová.Pedig én Danival mindenképpen akarok találkozni...Meg kéne keresnem.Szerda van.Ma biztosan volt iskolában.Sőt,ha hét órája van,akkor még most is ott dekkol.Hát megvárom.
 A sulihoz érve úgy éreztem,vissza kéne fordulnom,nem sok kedvem van találkozni valamelyik barátommal.Ha jól emlékszem,csak Eszti láthatna,mert neki van szerdánként különórája a gimiben.Német.
 A folyosó üres volt,csak egy takarítónő sepergette a parkettát,aki annyira belemerült munkájába,hogy még engem sem vett különsen észre.Addig jó...Odaléptem a faliújsághoz,megnézem,történt-e valami bizarr dolog a napokban.Régebben Eszterrel mi gyűjtögettünk híreket,eredményeket,de előfordult,hogy durva pletykát is felragasztottunk..persze a büntetés nem maradt el.Nem úgy,mint a mostani 'szerkesztőknek'.Katinka és Dorina,meg a meleg haverjuk,Olivér nem kímél senkit.Ahogy elnézem,engem sem.Megalázó dolgokat olvastam,és ráadásul a fele sem igaz.Többek közt felhozták a Danival eltöltött estémet....
 Szánalmas.
 A csengő megszólalt.Daniék ajtaja nem nyílt.Elment már? Menjek akkor hozzá?Vagy várjak még egy kicsit?Az utóbbi mellettem döntök.Már tíz percet várok a fiúra,de kénytelen vagyok tudomásul venni,hogy hazament.Hát akkor elmegyek hozzá.Remélem nem lesz dühös.
 Az iskola mögötti kis parkból fordultam ki arra az utcára,ahol szinte minden romokban áll,a nyomornegyedre.Paráztam az úton,de pár kiabálással,cicázással megúsztam.Nagyot nyeltem mikor a kis térhez értem az alagúttal.Múltkor elhatároztam,nem megyek át rajta többet,így most szépen megkerültem.A panel házak után a hozzájuk tartozó garázsok felé mentem.Hosszú sorokban álltak,legalább tíz perc,míg a végére érek.A távolban megpillantottam két sötét ruhás fickót.Rémesen hasonlítottak a csuklyásokra.Teljesen beparáztam,a szívem a torkomban lüktetett,és ahogy közelebb tartottam a feketeruhásokhoz,gyorsabban szedtem a lábaimat.Bementek a garázsba.Hú,talán csak túl paranoiás vagyok.Mindenesetre átmentem a másik oldalra.Pár lépés és a nyitott garázshoz érek.Még mindig féltem,ez érthető.Benéztem a garázsba.Csak egy csávó ült egy kis padon,engem nézett,majd felállt és elindult kifelé.Folyamatosan bámultam én is,merre megy,közben gyors tempóra váltottam,szinte futottam.Neki mentem valaminek.Valakinek.Fekete tornacipő,és nadrág.Ez a másik fickó.Ne..felnéztem az arcára,és felismertem: Ádám. Elkezdtem sírni,tudtam,akarnak velem valamit csinálni.És most senki nem hall.'Istenem segíts!'- kérleltem.Elkezdtem remegni,a lábam futásnak indult visszafelé,de a másik fiú is közrefogott.Már csak mellettük futhatok el.Gyerünk!
 Ekkor az erős kéz hátulról körbefogott,rugdalóztam,sikogattam,össze-vissza rángattam magamat,hogy szabadulhassak.
-Fogd be a száját,Gergő! - utasította Ádám.
 Gergely az egyik kezét a szám elé tartotta,nem tudtam segítségért kiabálni.Erőszakos berángatott a garázsba,majd becsukta aaz ajtót,de nem kulccsal.Könnyeim beterítették az arcomat,próbáltam sikítani.Gergely keze miatt tompa hang hallatszott csak,a zárt ajtó mögül semmi sem szűrődött ki.
 A srác magafelé fordított,a számát nem takarta semmi.
-A megpróbálsz kiabálni,véged!
 Szipogtam.Nem mertem belenézni a szemébe,a kezeit néztem,ahogy erősen szorítja az én karomat.Egy gyengébb mozdulattal a sarokba lökött,így csapdába estem,nem szabadulhattam.Ádám közeledett felém,kiéhezett tekintetével,mint egy oroszlán lépett elém.Kétségbeesetten álltam a sarokban védtelenül.
-Kérlek..- mondtam elfojtott hangon,könnyeim ismét kiszöktek.
 De hiába kérleltem Ádit és a bátyját,csak egyre jobban erőszakoskodtak.A sarokban semmi lehetőségem nem volt elszaladni,sírtam,mikor Ádám közeledett próbáltam ellökni magamtól,nem engedtem,hogy hozzám érjen.Ám erős volt,és jobban feldühödött,főleg,hogy Gergely is hergeli,biztatja.A felsőmet akarta levenni rólam.Kezeimmel csapkodtam,közben  amilyen hangosan tudtam,kiabáltam,hogy haggya abba.Két kezemet lefogta,vissza lökött a bátyjához,aki még elvetemültebb mozdulatokkal tépte le rólam a pólót.Egy száll melltartóban álltam a két fiú között,reméltem befejzik,Ádám nem teheti ezt velem.Ő a barátom.
 Nem tudtam megnyugtatni magam.
Ádám kezdte a nadrágja övét kicsatolni.Egyre jobban hátráltam,nem érhet hozzám.MIért cisnálja ezt? Neee.Elkezdtem segítségért kiabálni,sikongatni,ficánkoltam Gergely kezei között,hátha sikerül szabadulnom.Ekkor Ádám szólt a bátyának és betömte pár zsebkendővel a számat,így esélytelen volt.A zsebkednő benedvesedett,ráragadt a nyelvemre,szájpadlásomra,nem tudtam kiköpni,így csak hakabb nyögésekre votlam képes.A rángatózásban elfáradtam,de még nem adhattam fel.
 Ádám bátyja a térdemre ejtett,mikor öccse már kész volt arra,hogy behatoljon.A padlót néztem,kezem hátraszorítva,könnyeim egyre nagyobb tocsát hoztak létre alattam.
 Kezeim kiszabadultak,négykézláb estem a padlóra,de alig tartottam magam,csukóm elgyengült.
Gergely hátamnál matatott,a melltartómat kapcsolta i.A pánt lecsúszott vállamról,leesett magamról.Ekkor lábammal megpróbáltam hátrarúgni amilyen erővel csak bírtam.Félig kiszabadultam éreztem magam,mikor hallottam mögülem egy 'bassza meg-et' és Gergely a földre roggyant.Jó helyen találtam el,egy idejig nem képes bántani,s ezért azt reméltem,Ádám is meghátrál.Nem tette.Felkapott a földről,a sarokba szorított ismét,felmerededett hímvesszőjét nadrágomhoz nyomta.
 Bepánikoltam megint.Meztelen felsőtestemmel néztam rá,fejemt ráztam,tudatni akartam elég,kérlek.Szemébe az agresszió égett.A srác mögött láttam,ahogy Gergely is feltápászkodik,haragos tekintetével ellökte előlem Ádámot. 'Végre,megmenekültem.' - gondoltam. De nem.
 Gergely rám csimpaszkodott,kezemet a falhoz nyomta,és megfogta a melleimet.Ekkor nyögtem egyet,elkezdtem ököllel ütni,vágni.HAggya abba!

Kinyílt a garázs ajtó.A nap fénye  és melegsége beáramlott a garázsba,a kis lámpánál,ami a pafonon lógott jóval erősebb volt,így nem tudtam kivenni az alakot ,aki ott állt az ajtóban.Reméltem,nem egy másik csuklyás.

12.rész: Nincs könyörület

Kezemet a combomra helyeztem,és néztem,vajon most mi következik.Harapdáltam a szám szélét,én még vágytam a csókjára.Ő felállt,és az ajtó felé ment.Kabátját vetette le.Ezt látván megnyugodtam,hirtelen azt hittem,el akar menni.De nem.Levette,és felakasztotta egy szögre,mely a falba van verve,közel az ajtóhoz.Majd kabátja zsebéből egy összehajtogatott lapot vett ki,és visszajött hozzám.Nyújtotta a lapot..Ránéztem és lassan emeltem a kezem.Az övére helyeztem,és óvatosan elvettem a papírt,úgy,hogy keze az enyémhez simuljon.
-Álomba ringat. - mondta. - Kellett egy ilyet is írnom.Árpád miatt.
 Hát persze.Muszáj volt egyet írnia.Mivel nekem muszáj volt egy címet mondanom...Árpádnak.Gondolom amíg vitt engem haza,Dani írt gyorsan egy szöveget.És most ideadta,hogy elolvassam.
 Kihajtogattam a papírt és nekiálltam.
Könnyedén ment az olvasás,Dani kézírása hibátlan.Gyönyörűen formálja a betűket.
 '(...)A semmitevés homályában jössz,és megtisztul az út,
  Élesen látom,mit látnom kell,szemed kék,tenyérben azúr.
  Talán jobb,hogy nem vagy mellettem,minden ember megvakult,
  Nem látszik,hogy ki vagyok,minden leány kifakult.
  Ez ringat engem,örök álomba,ez dönti újra az életem romba...'
-Anyám.. - szólalt meg.
Újra Danira pillantottam,majd vissza a lapra.
-Mármint róla írtad?
-Inkább neki,de most elég lesz.
 Elvette a lapot a kezemből.Nem értettem...Szívesen tovább olvastam volna.De jólvan,felfogtam,ennyi is elég lesz.Megjegyeztem volna,milyen szépen ír,de minek,ha neki minden szavam üres?
 Közeledett az este,és nagyon fáztam.Kértem Danit,keressen még valami takarót,mert egy nekem nem elég.Nincs több.Remek,meg fogok fagyni.Azzal az egy pléddel,ami mellettem  hevert,betekertem a testem,és az ágyon ülve néztem,Ő most mihez kezd.Fel s alá járkált a szobában,a lámpákat lekapcsolta,és folyton pillantást vetett az ablakokra.Tartott tőle,hogy itt is keresni fogják a kapucnisok?És vajon,most,hogy elfutottunk a pénzt akarják vagy engem?
 Körbenéztem a házban.Az ágy pont középen volt,a falhoz tolva,innen mindent láttam.A konyhát,ami egy függönnyel van csak elkerítve,és a fürdőt,ahol legalább volt ajtó.
-Meli! - szólt.
 Riadtam fordultam felé.Azt hittem baj van,azért így mondta.
-Mit kerestél Pesten?
 Nagy kő esett le a szívemről.Nincs semmi gáz.
-Ismerősöket látogattam. - mondtam.
Ő bólogatott,majd ismét kinézett az ablakon.Én lefeküdtem.Álmosság jött a szememre,de azért még dideregtem.
 Korom sötét volt.Megfordultam,Dani mellettem feküdt.Már nem fáztam.Dani odaadta a takaróját,s ő a kabátjával takarta be magát.Láttam a bőrén,hogy libabőrős.Talán még el sem aludt,ha fázik.Közelebb bújtam hozzá,és az egyik takarót rajta is áterítettem.A háta volt felém.Éreztem,ahogy húzza a plédet,hagytam,hadd vigye az övét.Én úgysem fázok,főleg,hogy mellettem fekszik még valaki.Ám ő csak a derekára tekerte,hiszen ott a kabát is.
 Reggel én hamarabb felkeltem,bementem a  fürdőszobába,remélve,lesz ott tükör,hogy elrendezzem a hajamat.Hála az égnek volt egy kisebb,így szerencsére az utcán sem ijedtek meg tőlem.Fogkefe viszont nincs.Na meg fogkrém se.Viszont időm nem volt hazamenni.
 Dani aludt.Kerestem valami íróeszközt,ami lehetőleg fog is,és hagytam egy cetlit az asztalon.Felvettem a pulcsimat,ami az éjszaka folyamán megszáradt,és kiléptem az ajtón.Ködös volt az idő.Reméltem visszatalálok a sulihoz,arra amerre jöttünk,és reméltem,nem futok össze a kapucnisokkal.Nem is akartam erre gondolni,inkább a tegnapi csókra.Olyan tökéletes pillanat volt,de Dani leállított.Nem igaz,hogy Ő nem élvezte..Nem lehetett olyan rossz.Miért nem próbál legalább egy kicsit nyitni felém,ha megismerne biztos kedvelne...Hisz én sem lehetek olyan rossz.
 Ha csak nem a suliról van szó.Fogadjunk Zolikát nem függesztik fel,kitűnő eredményei miatt,pedig ő engedett el....igaz azért,mert lefizettem.De Ő is hibás.
 A sulihoz vezető úton nem volt semmi para,de feszült lettem,amint beléptem a kapun.Eszter tuti nem áll velem szóba.Sőt Robiék se.Talán Ádám...Ádámmal beszélnem kell.Meg vagyok győződve,hogy nem bántana engem,és lellítaná őket,bármit is tervelnek.A folyosón mindenki megbámult,néhány tizenkettedikes még ki is röhögött.Kínomban nem tudtam mit csinálni...Röhögjenek.Szarom le őket magasról.Ők nem ismerik Danit ,úgy ,mint én.Sokkal többre való,mint ezek a raj csávók a gimiben.
 Beléptem az osztályba.Mikor még csak közeledtem,akkor hangos zaj hallatszott ki,ám mikor beléptem,mindenki megnémult,és pásztázó tekintettel néztek végig,meg azt,ahogy a helyemre érek.Ádám is nézett.Miután lepakoltam,nem érdekelt a sok bambuló fej,odamentem hozzá.Feszült voltam,és ideges,féltem olyat mond,amire nem vagyok felkészülve.
-Szi-szia. - köszöntem.
-Szia.
-Ráérsz két percre? - kérdeztem.
 Mindenki minkett nézett,Eszti furcsálodta is,ezért elhívtam hátra,az egyik szekrényhez,hogy nyugodtan kérdezősködjek.
-A tegnapi dolog,ami történt...Nagyon megijedtem.
-Az a féreg nem fizetett.
 Őt most csak ez érdekli?
-Tudom...De kifogja.Mondta.Ígérem.
-Veled? - kérdezte.
-Mi? Pénzzel...Miért te mire gondoltál? - megrémültem.
-Nekünk már nem kell a mocskos pénze. A tesóm téged akar.
 Pár percig szótlanul álltam előtte,kétségbeestem,nem tudtam mit mondjak.
-De..de te nem engeded,hogy bántsanak igaz?
-Danival töltötted az estét?
 Most témát vált? Össze-vissza néztem a padlót,nem mertem a szemébe nézni.
-Igen..de nem fognak bántani igaz?Igaz?
 Nem szólt semmit.Elkezdtem sírni.Ezt nem csinálhatja velem,hiszen barátok vagyunk.
-Kérlek. - mondtam,közben könnyeim is előbújtak,hangom akadozott.
-Én azt teszem amit a tesóm mond! - mondta.
-Mit?MIT? Ne! Kérlek,Ádám.. - kérleltem. - Ádám. - most már ránéztem,de nem láttam könyörületet a szemében.
-Azt teszem,amit ő mondott.
 Majd elment,ideges volt,meg is lökött.Utána szóltam:
-Dani megvéd...
 Hangomon még biztosan lehetett hallani,hogy sírtam,de erőt vettem magamon,senkire nem néztem,a helyemre ballagtam.Becsöngettek.
A fejembe nem fért meg az a sok infó,amit ez elmúlt két percben hallottam.Megrémültem.
 Bejött a tanár.A padtársam meglehetősen furán viselkedett,kihúzodott a pad szélére,még a széke seme érhetett az enyémhez.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Semmi..tényleg. - mondta,és erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Jólvan...Egyébként bocs,mi a neved?
-Krisztina....de miért is beszélgetünk? - kérdezte meglepetten.
-Hát osztálytársak vagyunk nem de?
-De. Sajnos. -Igaz elég halkan mondta,de nyugi,Kriszta,én hallottam. - Menj a Danikádhoz,ő biztos szívesebben szóba áll veled.Na meg megvigasztalna,tiszta könny a szemed...Csak nem megcsókolt te meg nem csókoltál vissza?Mekkora probléma,nem?
 Mi van? Úristen,hogy lehet valaki ekkora tahó?Épp megmondtam volna neki a magamét,de kopogtak,az igazgató volt az.Engem keresett.Kezdődik.Jól lecsesznek és minimum három napot igazolatlannak vesznek.
-Kislányom,ez nem játszótér,ahonnan akkor mész el,amikor kedved tartja,megértettem? - kezdte,amint beértünk az irodájába. - Hallom lefizetted azt a szerencsétlen fiút.Hogy képzelted? Majd megszöktél? -fakadt ki. - Te nem ilyen voltál! Az órákon sem látom azt a lelkesedést,és ez a jegyeiden is meg fog látszani.Sajnálom,de ami szabály,az szabály.A szünetig felfüggesztelek,öt nap igazolatlan,és remélem elgondolkodsz majd egy kicsit.
 Néztem magam elé.Bár tudtam,hogy ez lesz,számítottam rá,de rosszul esett.
-Mit szólsz ehhez? - kérdezte,és kicsi,de félelmetes szemeivel rám nézett.
-Hát.. Nem is tudom...
-Ne is! Most menj,szünet után találkozunk,Eszterrel beszélek,vigye a házikat.
-Ne! - mondtam.
-Mi az hogy ne? Ne lógtál volna!Igen...
-De Dani is lógott. 
 Amint ezt kimondtam,megbántam.Most őt akartam beállítani rossznak?Pedig nem az. Gyönyörű,és kedvelem.Ő nem tehet semmiről.Én mentem utána.És e percig nem is bántam meg.De most...
-Elég legyen,pakolj össze!
-Viszlát! 
 Ezt elszúrtam.
Hazafele az úton,ami csak elém került,jól elrúgtam.Minden kukát kiborítottam,nem érdekelt ha látott néhány szerelmes pár.Teljesen kiborultam.Dühöt éreztem,csalódott voltam,pedig magamnak kerestem a bajt.Szép.Apámnak is biztos szól az iskola.Hazajön, egy hétig kiabál,és szobafogság.Előre tudom,hogy ez lesz.
 Otthon az ajtót olyan erővel csaptam be,amilyennel csak tudtam.Táskámat 'leerőszakoltam' magamról ledobtam a fenébe és a kanapéba estem.Újra sírtam,de ez most egészen más volt.Dühös voltam,mérgemben sírtam.Nekidőltem a karfának,egy párnára hajtottam a fejem és sírtam.

11.rész: De nem tette...

Ismét éreztem az illatát,amitől egy percre megfeledkeztem arról,hogy épp most akarnak 'megvenni'.Az a kesernyés,de mégis édes illat hatására még sírni is elfelejtettem.Majd lehajotta hozzám a fejét,mivel magasabb volt nálam,és suttogta,nem lesz baj.
-Na,Dani? Kihagyhatatlan ajánlat.Add a csajt,és ingyen jutsz cigihez,amikor csak akarod.
-Nem kell ingyen cigi. - mondta,és ismét oda hajolt az arcomhoz. 
-Fuss! - utasította. - Fuss már.
'Újra 7 éves voltam.Mikor még anyukám is élt,és boldog házasságban élt apámmal.Egyik este együtt elmentünk egy kis étterembe.Tisztán emlékszem.Rántott húst ettem rizzsel.Anyám is és apám is,mert vasárnap volt.Ha vasárnap mentünk,mindig hárman mentünk,és mindig ugyanazt kértük.Amit én.
Kilenc óra tájt értünk haza,de anyának még dolga volt,így ő nem aludt itthon.Apám ettől ideges lett,és még az esti mesémet se mondta el.Elaludtam.
Mikor felébredtem egy mező közepén álltam apámmal.Anya hiányzott.
És nem csak mellőlünk,hanem a szívünkből is.Majd a mező melletti erdőből egy gyönyörű őz lépett ki,járása kecses volt.Ő volt az anyukám.Apám mondta,csukjam be a szemem,és mikor kinyitom gondoljak a legszebb dologra,amit láttam.anyukámra gondoltam,és kinyitottam a szemem.Az őz helyén ott állt.S apám megszólalt:
'-Fuss! Menj! Anyádhoz! Fuss már! 'Olyan lelkesedéssel mondta,és én futottam.'
Nem tétováztam.Kiugortam a karjaiból és kiválasztottam egy utcát,ahová menekülhetek.Futottam,mint a villám.Féltem,bármikor utolérhetnek,így nem álltam meg.Futottam,rohantam.Már azt se tudtam merre járok,de még mindig nem álltam meg.De aztán mégis lassítottam.Mi van Danival? Ő mentett meg.Megálltam,kifújtam magam.Csak úgy kapkodtam a levegőt. Lépteket hallottam.Futó lépteket.Megfordultam,és Danit láttam,ahogy.....menekül? Nem,nem menekül.Senki nem jött utána.Hát nem követtek.Biztos Dani is azt hitte,hogy követik.Megvártam,míg mellém ér.
Amint ő is észrevett,lelassított,nyilván fáj még a lába a reggeli sérelmektől.Robira még gondolni se merek..amilyen tahón viselkedett velünk,az felháborító.Gyűlölet égett a szememben.Haragudtam rá,és megfogadtam,sosem bocsátok meg neki.Gyűlölöm.
Dani a közelembe ért.Tájékoztatott,hogy a külvárosban vagyunk,és hogy nem mehetek haza.Ma nem.
-Miért nem? -Hallod?
Nem hallotta.Vagyis nem akarta meghallani.Feszült volt,és nincs annyi ideje,hogy válaszoljon.Hát persze.DE mindegy.Elnéztem neki.Miért is ne néztem volna el? Megbíztam benne,és ő nem okozott nekem csalódást.Hagyta,hogy elmenjek,bármilyen következménnyel is jár ezek után.
-Kifizetted? - kérdeztem tőle,mikor már tényleg úgy tűnt,nem a városban vagyunk és kezdtem parázni,hogy ő sem tudja az utat.Valahogyan szóba kell elegyedni vele. 
-Nem. 
Na jó,talán ebből nem lesz beszélgetés.Ha nem fizetett,az azt jelenti,számon fogják rajta kérni...vagy rajtam? 

Elérkeztünk a gazdag negyedbe.Az összes ház szép kerttel mutatkozott,benne rengeteg virág.A házak nagyok voltak,többnyire családi házak,de láttam egy-két társasházat is.Majd a könnyen járható betonútról egy poros,köves földútra tértünk át.Az út végén volt egy ház.Egy igen romos ház.Talán évtizedek óta nem lakhatott ott senki.Néhány ablak be volt törve,az ajtó is már alig-alig áll a helyén.Ide jöttünk.Egy pillanatra elgondolkodtam mit is akar itt Dani,de talán még ő sem tudja.Ám biztos,már járt itt azelőtt.Határozottan,egyenesen ment.
Kinyitotta az ajtót,engem előre engedett.Láttam,mielőtt az ajtót beteszi,jól körülnéz a vidéken.
-Ma itt éjszakázunk. - jelentette be.
Hogy? Néztem őt,arcomra a döbbenet ült ki.Ezt ő is látta.
-Vannak itt ruhák is.
Ja,hajléktalan ruhák,mi? Tettem fel a kérdést magamban.Nem tetszett ez az ötlet.Hiszen nem követtek,és simán hazamehettem volna.
-Én menedékháznak hívom. - mondta. - Most nem mehetsz te sem haza...
-Miért nem? - kérdeztem.
-Ádám miatt.
-De ő nem tudja,hol lakom.
-De engem igen..
-És? Engem nem.Elég bunkó vagy,hogy engem idehozattál! - fakadtam ki.
-Bocsánat,hogy nem adtalak el azoknak a férgeknek!!
Magamba néztem,és csendben maradtam.Hiszen ő jól bánt velem.Segített...nekem ez a köszönet? Már semmit nem tudtam.Annyira ki voltam.A könnyeim gyorsan kiszöktek,a pulcsim ujjával próbáltam eltüntetni őket.
-Én..nem úgy gondoltam..-szipogtam. - Csak nem értelek.Tudod? Olyan értelmetlenül csinálsz mindent.A hülye viselkedésformáid.
-Értelmetlen,hogy segítettem? - kérdezte lekezelően.
-Nem..csak..
-Épp most hülyéztél le! 
-Nem így értettem! - mondtam magamból kikelve és újra sírni kezdtem. -Összezavarsz..
Vártam,hogy megszólaljon,de nem tette.Vártam,hogy megvigasztal,de nem tette.Vártam,idejön és átölel.Nem tette.
-Én kedvellek. - mondtam.
Őszintén.Amilyen őszintén csak tudtam.Rám nézett.Nagy barna szemeivel.Istenem!Olyan gyönyörű volt.De őt nem érdekli,amit mondok.Hiába erőlködöm.Még azt a szót sem hallaná meg,hogy szeretlek.
Nem tudtam mit tegyek.Ott állt ártatlanul,tekintete már nem rajtam volt.Össze-vissza nézte a padlót.Majd elment a fürdőnek nevezhető szobába,és egy vödör vizet hozott ki.Leült az ágyra.A nadrágjának a szárát felhúzta,és egy kendővel,amit az egyik fiókból szedte elő,elkezdte a sebeit áztatni.Én néztem.
Az egész lábszára lila volt,egyes helyeken meg is volt dagadva.Pár percig hagyta ott a kendőt,majd félredobta az ajtóhoz.Odamentem hozzá.Vártam,hogy újra rám néz szép szemével,és akkor megcsókolhatnám,ám most csak a lábát nézte.Melléültem. 
Megcsókoltam.Kezeimet arcához helyeztem,később hajába túrtam,simogattam,az sem érdekelt,hogy ő csak ül,meg sem ölel.

Csókolóztam vele.Nem volt eredeti,de én már vágytam rá.És összeért a nyelvünk.Elkezdtem szenvedélyesebben csinálni,simogatni,a füleinél,mindenhol,ahol csak értem.Néha megszakítottam a csókot puszikkal,kisebb harapásokkal.Teljesen ráéreztem.Elkezdtem bevadulni,vadabbul akartam.Élveztem.Övé vagyok.Az övé.Őt akarom.Nem tudtam betelni az érzéssel,teljesen beindultam,ráhangolódtam a testére.Imádtam.Már szinte erőszakoskodtam...leállított.

10.rész: Ádám?!

Zoli végig a nyomomban volt,ami rettentően idegesített.Most akkor mit fogok csinálni? Biztos vagyok benne,Dani visszajön és várni fog rám.Valamit mindenképpen ki kell találnom.Le kéne fizetnem a srácot?Neem..túl okos ahhoz,hogy belemenjen.Főleg hogy az országos versenyekért kisebb pénzösszeget is kap.Lenyűgöző..-.- Volt három percem lerázni a Mr. Okoskát.
- A wc-re is utánam akarsz jönni? - próbálkoztam,hogy ne kövessen. - Nem lenne jobb itt megvárnod?
-Ne is próbálkozz! Tudom mire készülsz.. 
Francba..
-Én is tudom.Hallottad,hogy jön Magyarországra a Monster Magnet? - eszeltem ki egy tervet.
-Igen?Király,bár úgysem érek rá,matekversenyem lesz.
-Valóban?És ha lesz rá két jegyed,akkor is lesz? - emelgettem a szemöldökemet,remélve,veszi a lapot.
-Nem hiszem.Mennyi egy jegy?
-Azzal te ne törödj! - csavartam bele a hajába. 
-Komolyan szerzel nekem jegyet a Monster Magnet-re????? - kérdezte jó hangosan.
-Pssszt! Egy feltétellel... Kérlek engedj ki hozzá.. 
-Danihoz?
-Igen,kérlek.Kinn vár.Légyszi,ígérem megszerzem a jegyeket.
-Ennyire oda vagy érte? 
-Nem tudom.De vele akarok lenni. - mondtam.
-Jól van.. Péntekig legyen a jegy a kezemben!
-Ott lesz. - s elrohantam egyenesen az udvar felé. - Ígérem.Köszönöm. 
Már kint is voltam.Futottam,ahogy csak vitt a lábam,reméltem senki nem vesz észre.Dani ott volt.A kerítésen támaszkodott,arcán nem láttam aggodalmat,hogy mi lesz ha meglátják..
A kerítéshez értem,Dani rámnézett és a hátsó kapu felé mutogatott.Pont most tolat be egy kenyérszállító teherautó,így melette ki tudnék jönni.Nagyszerű ötlet.El is indultam..Az autó már bent volt,így sietnem kell,hogy a mozgásérzékelő kapu ne hogy bezárdójon.
Sok konyhás nő kinn volt az autó mögött,így míg nem fordulnak be az épületbe elbújtam egy fa mögé,aztán nyomás.A ruhám még mindig vizes volt,az igazgató azt mondta,hamar megszárad...Kinn voltam.Tisztában voltam vele,ha holnap elkapnak,nem úszom meg és pár napig felfüggesztenek.Remek.Csak apám ne tudja meg.
Dani már nem a kerítésen támaszkodott,egy játszótérhez igyekezett.Követtem.Először nem tudtam mit akar a játszótéren,s nem is tudtam meg,mivel nem oda mentünk.Hiába követtem szinte futva egyszer csak eltűnt a szemem elől.Kétségbe estem.Mentem arra,aerre utoljára láttam.Majd mikor léptem volna le a járdáról,hogy átmenjek a túloldalra egy kéz megrántott és egy emeletesház falához húzott.
Dani keze volt az,megijedtem,megint bántani akar?
-Most pár percig maradj csendben,megértetted? - kérdezte nagyon halkan,alig lehetett érteni.
Bólogattam,ő folytatta:
-Semmilyen körülmények között ne válts szót azokkal,akikkel most találkozni fogunk. - hangja elcsuklott,és elég ingerültem mondta tovább:
-Cigit fogok venni.
-Az nem...?
-De.Ezért fogsz kussolni.
Oké.Megértettem.Illegálisan fogsz cigihez jutni.
A városban betiltották a cigit,mivel nagyon sokan csempésztek ide-oda,főleg füves cigit.
Elengedte a kezemet,amit nem szorított most meg,és a zsebébe rakta.Még utoljára figyelmeztetett,a szemembe nézett majd utasította,kövessem őt szorosan.
Kiléptünk a ház mögül,én Dani nyomában.Éreztem parfümjének az illatát.Csendesen próbáltam kabátjába szippantani,hadd érezzem erősebben.

Ázott ruhás srácokat pillantottam meg.Elléptem Dani mögül,hogy jobban körülnézzek.Minden fiún fekete ruha volt,kapucnijuk a fejükön volt,az arcukat nem láthattam.Félelmetesek voltak,főleg a főnök,aki intézte az ügyet Danival.Beparáztam,próbáltam nem a szemükbe nézni,sőt még a cipőjükre is alig mertem pillantást vetni.
-890 lesz. - hangzott el.
Aki mondta,annak ijesztően mély hangja volt,hát még az milyen ijesztő volt,amit utána mondott:
-Vagy várj! Kit hoztál magaddal? 
Rám nézett.A szívem elkezdett gyorsan lüktetni,majd kiugrott a helyéről.Dani hátába 'másztam'. Ő meg fog védeni.
- Milyen szép kislány! Nem skacok? - mondta.
Az összes fekete ruhás engem bámult.A főnök csatlósa - vagyis én annak néztem,végig a főnök mellett volt - elindult felém,Dani is elállt előlem.Mi van? Dani ne! Szorosan mellé mentem a kezét átkaroltam,és halkan kérleltem ne hagyja.Nem szólt semmit,a kapucnis pedig egyre közelebb ért.Mikor márt egy karnyújtásnyira volt tőlem,a fejéről levette a kapucnit és nézett.Nézett,mert ismer.És én is ismerem.
-Ádám? - kérdeztem meglepetten.
-Ádám! - kiáltott rá a feketék 'vezére'. -Ismered őt? 
-Igen. - válaszolt.
Biztos voltam benne,Ádi nem bántana engem.
-Remek. Nos,Dániel...fizess a kislánnyal.Cserébe két dobozzal kapsz. Na?
Mi? Danira néztem,nagy szemeimet elöntötte a könny.Danin láttam a határozottságot,és azt,hogy nem fog belemenni.Nem mehet bele.Nem teheti ezt meg.Szorosabban átöleltem a kezét,tudatva,én bízok benne.
-Jól gondold meg!Lehetőleg gyorsan! Nézz rá! Tiszta víz.
-Vizespóló! - kiáltották be többen is szórakozottan.
Én kevésbe szórakoztam.
-Ez az.Kinek kéne egy ilyen....nem is tudom mi...ázott kurva?

Elkezdtem sírni.Már nem csak Dani kezét ölelgettem,egész testéhez odabújtam...

9.rész: A karbantartó

Reggel a suliban amint beértem én voltam célpont.Mindenki rám meresztette a szemét és végigkövette minden lépésemet.WTF? Mondom magamban.Pedig fésülködtem otthon,és szerintem csinos,viselhető ruhát választottam.Talán fogkrémes az arcom?Nem az nem lehet,alaposan megtörlöm a számat fogmosás után.Hát akkor meg miért? 
A válaszig a szünetig kellett várnom.
Első óra után a biológiateremből Robiék,mint a villám rohantak ki,mikor meglátták elmenni az osztály előtt Danit.Ajaj.Mit sem törődve azzal,hogy a következő óra nem ebben a teremben lesz,a cuccaimat az asztalon hagytam és siettem ki én is ahogy tudtam.

Dani az udvarra fordult ki a táskájával,nyomában Robi és Jocó.Ádám nem volt suliban.Nem tudom miért.

Az üvegfolyosón már láttam,hogy Robi ingerült,elkezdte rugdosni Danit,a táskáját leverte a válláról.Közben mindenki őket bámulta.És senki nem avatkozott közbe.Sőt,pár tizenkettedikes jót röhögött a szerencsétlen osztálytársukon.Szánalmas.
A kijárathoz közeledve hallottam,hogy Robi engem említett,s rúgott egy nagyot Dani bal lábába,aki mintha meg sem érezte volna,állt ott,mint a cövek.
Az idő esőre állt.
A sok diák szégyenszemre csak állt mellettük vagy ült a padokon,és én aki sietett ki,hogy véget vessen a bántalmazásnak..nem is tudom.Végtelen messze volt tőlem a kijárat,hiába futottam,úgy éreztem egy időgépbe kerülök,ahol lelassulnak az emberek.
Végre kiértem.
-Hozzá nyúltál,te rohadék! - ordibálta Robi s egyre erősebben ütötte Danit.
Én közéjük futottam,de Robi azonnal elkapott:
-Jól megb*szattad magad ezzel a féreggel! -kiabálta és egy hatalamas erővel a földre lökött.
Míg a betonra érkeztem volna pár métert hátra csúsztam,majd egyenesen a pad lábának estem.Ennyire még egyszer sem aláztak meg,és néztem,ahogy Robi visszafordulna Danihoz,akinek a teste már lila-kék foltos lehet.Pont jókor jött a diri.Pár nevelővel az igazgatóiba küldte Jocóékat és mindenkit bezavart az épületbe.
-Nincs itt semmi látnivaló!
-Te ribanc!!! - üvöltözte bentről Robi.Nem hallottam,de a szájáról tisztán leolvastam.
Ám az igazgató tudomást sem vett Daniról.Akit megvertek.Biztosan azért,mert nem látta a sérüléseket.Nem látta.De én igen.Láttam,belül mennyire fáj ez a srácnak.
Az eső eleredt.A hideg vízcseppek szinte versenyezve folytak végig az arcán,mindkettőnk ruhája már elázott.
Elkezdtem feltápászkodni,és oda akartam menni Danihoz.Meg akartam ölelni.Meg akartam csókolni.Tudatni akartam vele,hogy én mellette állok,és sajnálom,hogy mind ez miattam történt.
Tegnap mindenki látta,vele mentem el.A sírás kerülgetett.Jobban mondva megengedtem magamnak,hogy esőben pár könnycsepp kiszökjön,úgysem látja senki.
Ekkor Dániel elindult,és mondta nekem is,hogy menjek.Mentem.Futottam.Ő is futott.Agyonrugdosott lábaival nem tudott valami gyorsan futni,ám még így is nagy előnyben volt.Már a kerítésen túl volt.Én nem mehettem ki.A Karbantartó követett.Utánunk futott.
-Ugorj! - kiabált hátra Dani,aki a suli mögötti park felé vette az irányt.
Nem ment.Túl magasnak tűnt a kerítés,így a karbantartó megfogta a kezemet és berángatott a suli falai közé.
Gyorsan hátranéztem,hogy lássam,Dani elmenekülte-e.Még láttam.A legközelebbi fa mögé bújt el,és tátogta,a következő szünetben visszajön ide.
Visszajön?Értem?Vajon kezd megkedvelni?
Beértünk az esőről.Arnold - a karbantartó - felküldött az igazgatóhoz.
Hát rendben.Az igazgatói elé értem,ahonnan épp jött ki Robi és Jocó.Nagyon megijedtem,de hála az égnek a diri nyomban behívott.Megesküdtem volna,hogy Robiék lekevernének egy pofont.
-Jó napot,kisasszony! -üdvözölt kedvesen.
Ez a kedvesség hamar elszállt.
-Hallom meg akartál szökni.Figyelj,kislányom!Sokkal okosabb vagy te ennél!Hagyd békén azt a fiút! - mondta.
Ezt nem tudtam hová tenni.
-Rendben?
Szótlanul bámultam magam elé.
-Biztos megpróbálsz a mai nap folyamán még meglógni,így a biztonságos érdekében Zolit melléd állítjuk.Tudod,az a srác,aki az országos matekversenyen képviseli az iskolát.Muszáj lesz mellette töltened a napot,különben három napos felfüggesztés.
-Megértettem. - válaszoltam higgadtan,pedig belül tiszta ideg voltam.Egy oroszlánt szét tudnék most szedni.
-Most mehetsz..
-Várjon!
-Igen? - kérdezte érdeklődve.
-Hogy értette,hogy hagyjam békén?
-Hát hogy? Kerüld el.Ez nem csak a te érdeked.
-De én beszéltem vele. - erőszakoskodtam.
-Ahogy én is.És a suli pszichológusa is.Semmit nem értünk el vele.Nem akar közel engedni magához.Senkit.
-De..engem talán.
-Ide figyelj! Ez a fiú más,mint te.Saját érdekedben mondom.Nagyon erőszakos tud lenni.Akár képes lenne bántani is.
A kezemre gondoltam és csöndbe maradtam.Majd elköszöntem az igazgatótól és kiléptem az ajtón.Zoli már is ott termett.WTF?