12.rész: Nincs könyörület

Kezemet a combomra helyeztem,és néztem,vajon most mi következik.Harapdáltam a szám szélét,én még vágytam a csókjára.Ő felállt,és az ajtó felé ment.Kabátját vetette le.Ezt látván megnyugodtam,hirtelen azt hittem,el akar menni.De nem.Levette,és felakasztotta egy szögre,mely a falba van verve,közel az ajtóhoz.Majd kabátja zsebéből egy összehajtogatott lapot vett ki,és visszajött hozzám.Nyújtotta a lapot..Ránéztem és lassan emeltem a kezem.Az övére helyeztem,és óvatosan elvettem a papírt,úgy,hogy keze az enyémhez simuljon.
-Álomba ringat. - mondta. - Kellett egy ilyet is írnom.Árpád miatt.
 Hát persze.Muszáj volt egyet írnia.Mivel nekem muszáj volt egy címet mondanom...Árpádnak.Gondolom amíg vitt engem haza,Dani írt gyorsan egy szöveget.És most ideadta,hogy elolvassam.
 Kihajtogattam a papírt és nekiálltam.
Könnyedén ment az olvasás,Dani kézírása hibátlan.Gyönyörűen formálja a betűket.
 '(...)A semmitevés homályában jössz,és megtisztul az út,
  Élesen látom,mit látnom kell,szemed kék,tenyérben azúr.
  Talán jobb,hogy nem vagy mellettem,minden ember megvakult,
  Nem látszik,hogy ki vagyok,minden leány kifakult.
  Ez ringat engem,örök álomba,ez dönti újra az életem romba...'
-Anyám.. - szólalt meg.
Újra Danira pillantottam,majd vissza a lapra.
-Mármint róla írtad?
-Inkább neki,de most elég lesz.
 Elvette a lapot a kezemből.Nem értettem...Szívesen tovább olvastam volna.De jólvan,felfogtam,ennyi is elég lesz.Megjegyeztem volna,milyen szépen ír,de minek,ha neki minden szavam üres?
 Közeledett az este,és nagyon fáztam.Kértem Danit,keressen még valami takarót,mert egy nekem nem elég.Nincs több.Remek,meg fogok fagyni.Azzal az egy pléddel,ami mellettem  hevert,betekertem a testem,és az ágyon ülve néztem,Ő most mihez kezd.Fel s alá járkált a szobában,a lámpákat lekapcsolta,és folyton pillantást vetett az ablakokra.Tartott tőle,hogy itt is keresni fogják a kapucnisok?És vajon,most,hogy elfutottunk a pénzt akarják vagy engem?
 Körbenéztem a házban.Az ágy pont középen volt,a falhoz tolva,innen mindent láttam.A konyhát,ami egy függönnyel van csak elkerítve,és a fürdőt,ahol legalább volt ajtó.
-Meli! - szólt.
 Riadtam fordultam felé.Azt hittem baj van,azért így mondta.
-Mit kerestél Pesten?
 Nagy kő esett le a szívemről.Nincs semmi gáz.
-Ismerősöket látogattam. - mondtam.
Ő bólogatott,majd ismét kinézett az ablakon.Én lefeküdtem.Álmosság jött a szememre,de azért még dideregtem.
 Korom sötét volt.Megfordultam,Dani mellettem feküdt.Már nem fáztam.Dani odaadta a takaróját,s ő a kabátjával takarta be magát.Láttam a bőrén,hogy libabőrős.Talán még el sem aludt,ha fázik.Közelebb bújtam hozzá,és az egyik takarót rajta is áterítettem.A háta volt felém.Éreztem,ahogy húzza a plédet,hagytam,hadd vigye az övét.Én úgysem fázok,főleg,hogy mellettem fekszik még valaki.Ám ő csak a derekára tekerte,hiszen ott a kabát is.
 Reggel én hamarabb felkeltem,bementem a  fürdőszobába,remélve,lesz ott tükör,hogy elrendezzem a hajamat.Hála az égnek volt egy kisebb,így szerencsére az utcán sem ijedtek meg tőlem.Fogkefe viszont nincs.Na meg fogkrém se.Viszont időm nem volt hazamenni.
 Dani aludt.Kerestem valami íróeszközt,ami lehetőleg fog is,és hagytam egy cetlit az asztalon.Felvettem a pulcsimat,ami az éjszaka folyamán megszáradt,és kiléptem az ajtón.Ködös volt az idő.Reméltem visszatalálok a sulihoz,arra amerre jöttünk,és reméltem,nem futok össze a kapucnisokkal.Nem is akartam erre gondolni,inkább a tegnapi csókra.Olyan tökéletes pillanat volt,de Dani leállított.Nem igaz,hogy Ő nem élvezte..Nem lehetett olyan rossz.Miért nem próbál legalább egy kicsit nyitni felém,ha megismerne biztos kedvelne...Hisz én sem lehetek olyan rossz.
 Ha csak nem a suliról van szó.Fogadjunk Zolikát nem függesztik fel,kitűnő eredményei miatt,pedig ő engedett el....igaz azért,mert lefizettem.De Ő is hibás.
 A sulihoz vezető úton nem volt semmi para,de feszült lettem,amint beléptem a kapun.Eszter tuti nem áll velem szóba.Sőt Robiék se.Talán Ádám...Ádámmal beszélnem kell.Meg vagyok győződve,hogy nem bántana engem,és lellítaná őket,bármit is tervelnek.A folyosón mindenki megbámult,néhány tizenkettedikes még ki is röhögött.Kínomban nem tudtam mit csinálni...Röhögjenek.Szarom le őket magasról.Ők nem ismerik Danit ,úgy ,mint én.Sokkal többre való,mint ezek a raj csávók a gimiben.
 Beléptem az osztályba.Mikor még csak közeledtem,akkor hangos zaj hallatszott ki,ám mikor beléptem,mindenki megnémult,és pásztázó tekintettel néztek végig,meg azt,ahogy a helyemre érek.Ádám is nézett.Miután lepakoltam,nem érdekelt a sok bambuló fej,odamentem hozzá.Feszült voltam,és ideges,féltem olyat mond,amire nem vagyok felkészülve.
-Szi-szia. - köszöntem.
-Szia.
-Ráérsz két percre? - kérdeztem.
 Mindenki minkett nézett,Eszti furcsálodta is,ezért elhívtam hátra,az egyik szekrényhez,hogy nyugodtan kérdezősködjek.
-A tegnapi dolog,ami történt...Nagyon megijedtem.
-Az a féreg nem fizetett.
 Őt most csak ez érdekli?
-Tudom...De kifogja.Mondta.Ígérem.
-Veled? - kérdezte.
-Mi? Pénzzel...Miért te mire gondoltál? - megrémültem.
-Nekünk már nem kell a mocskos pénze. A tesóm téged akar.
 Pár percig szótlanul álltam előtte,kétségbeestem,nem tudtam mit mondjak.
-De..de te nem engeded,hogy bántsanak igaz?
-Danival töltötted az estét?
 Most témát vált? Össze-vissza néztem a padlót,nem mertem a szemébe nézni.
-Igen..de nem fognak bántani igaz?Igaz?
 Nem szólt semmit.Elkezdtem sírni.Ezt nem csinálhatja velem,hiszen barátok vagyunk.
-Kérlek. - mondtam,közben könnyeim is előbújtak,hangom akadozott.
-Én azt teszem amit a tesóm mond! - mondta.
-Mit?MIT? Ne! Kérlek,Ádám.. - kérleltem. - Ádám. - most már ránéztem,de nem láttam könyörületet a szemében.
-Azt teszem,amit ő mondott.
 Majd elment,ideges volt,meg is lökött.Utána szóltam:
-Dani megvéd...
 Hangomon még biztosan lehetett hallani,hogy sírtam,de erőt vettem magamon,senkire nem néztem,a helyemre ballagtam.Becsöngettek.
A fejembe nem fért meg az a sok infó,amit ez elmúlt két percben hallottam.Megrémültem.
 Bejött a tanár.A padtársam meglehetősen furán viselkedett,kihúzodott a pad szélére,még a széke seme érhetett az enyémhez.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Semmi..tényleg. - mondta,és erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Jólvan...Egyébként bocs,mi a neved?
-Krisztina....de miért is beszélgetünk? - kérdezte meglepetten.
-Hát osztálytársak vagyunk nem de?
-De. Sajnos. -Igaz elég halkan mondta,de nyugi,Kriszta,én hallottam. - Menj a Danikádhoz,ő biztos szívesebben szóba áll veled.Na meg megvigasztalna,tiszta könny a szemed...Csak nem megcsókolt te meg nem csókoltál vissza?Mekkora probléma,nem?
 Mi van? Úristen,hogy lehet valaki ekkora tahó?Épp megmondtam volna neki a magamét,de kopogtak,az igazgató volt az.Engem keresett.Kezdődik.Jól lecsesznek és minimum három napot igazolatlannak vesznek.
-Kislányom,ez nem játszótér,ahonnan akkor mész el,amikor kedved tartja,megértettem? - kezdte,amint beértünk az irodájába. - Hallom lefizetted azt a szerencsétlen fiút.Hogy képzelted? Majd megszöktél? -fakadt ki. - Te nem ilyen voltál! Az órákon sem látom azt a lelkesedést,és ez a jegyeiden is meg fog látszani.Sajnálom,de ami szabály,az szabály.A szünetig felfüggesztelek,öt nap igazolatlan,és remélem elgondolkodsz majd egy kicsit.
 Néztem magam elé.Bár tudtam,hogy ez lesz,számítottam rá,de rosszul esett.
-Mit szólsz ehhez? - kérdezte,és kicsi,de félelmetes szemeivel rám nézett.
-Hát.. Nem is tudom...
-Ne is! Most menj,szünet után találkozunk,Eszterrel beszélek,vigye a házikat.
-Ne! - mondtam.
-Mi az hogy ne? Ne lógtál volna!Igen...
-De Dani is lógott. 
 Amint ezt kimondtam,megbántam.Most őt akartam beállítani rossznak?Pedig nem az. Gyönyörű,és kedvelem.Ő nem tehet semmiről.Én mentem utána.És e percig nem is bántam meg.De most...
-Elég legyen,pakolj össze!
-Viszlát! 
 Ezt elszúrtam.
Hazafele az úton,ami csak elém került,jól elrúgtam.Minden kukát kiborítottam,nem érdekelt ha látott néhány szerelmes pár.Teljesen kiborultam.Dühöt éreztem,csalódott voltam,pedig magamnak kerestem a bajt.Szép.Apámnak is biztos szól az iskola.Hazajön, egy hétig kiabál,és szobafogság.Előre tudom,hogy ez lesz.
 Otthon az ajtót olyan erővel csaptam be,amilyennel csak tudtam.Táskámat 'leerőszakoltam' magamról ledobtam a fenébe és a kanapéba estem.Újra sírtam,de ez most egészen más volt.Dühös voltam,mérgemben sírtam.Nekidőltem a karfának,egy párnára hajtottam a fejem és sírtam.

11.rész: De nem tette...

Ismét éreztem az illatát,amitől egy percre megfeledkeztem arról,hogy épp most akarnak 'megvenni'.Az a kesernyés,de mégis édes illat hatására még sírni is elfelejtettem.Majd lehajotta hozzám a fejét,mivel magasabb volt nálam,és suttogta,nem lesz baj.
-Na,Dani? Kihagyhatatlan ajánlat.Add a csajt,és ingyen jutsz cigihez,amikor csak akarod.
-Nem kell ingyen cigi. - mondta,és ismét oda hajolt az arcomhoz. 
-Fuss! - utasította. - Fuss már.
'Újra 7 éves voltam.Mikor még anyukám is élt,és boldog házasságban élt apámmal.Egyik este együtt elmentünk egy kis étterembe.Tisztán emlékszem.Rántott húst ettem rizzsel.Anyám is és apám is,mert vasárnap volt.Ha vasárnap mentünk,mindig hárman mentünk,és mindig ugyanazt kértük.Amit én.
Kilenc óra tájt értünk haza,de anyának még dolga volt,így ő nem aludt itthon.Apám ettől ideges lett,és még az esti mesémet se mondta el.Elaludtam.
Mikor felébredtem egy mező közepén álltam apámmal.Anya hiányzott.
És nem csak mellőlünk,hanem a szívünkből is.Majd a mező melletti erdőből egy gyönyörű őz lépett ki,járása kecses volt.Ő volt az anyukám.Apám mondta,csukjam be a szemem,és mikor kinyitom gondoljak a legszebb dologra,amit láttam.anyukámra gondoltam,és kinyitottam a szemem.Az őz helyén ott állt.S apám megszólalt:
'-Fuss! Menj! Anyádhoz! Fuss már! 'Olyan lelkesedéssel mondta,és én futottam.'
Nem tétováztam.Kiugortam a karjaiból és kiválasztottam egy utcát,ahová menekülhetek.Futottam,mint a villám.Féltem,bármikor utolérhetnek,így nem álltam meg.Futottam,rohantam.Már azt se tudtam merre járok,de még mindig nem álltam meg.De aztán mégis lassítottam.Mi van Danival? Ő mentett meg.Megálltam,kifújtam magam.Csak úgy kapkodtam a levegőt. Lépteket hallottam.Futó lépteket.Megfordultam,és Danit láttam,ahogy.....menekül? Nem,nem menekül.Senki nem jött utána.Hát nem követtek.Biztos Dani is azt hitte,hogy követik.Megvártam,míg mellém ér.
Amint ő is észrevett,lelassított,nyilván fáj még a lába a reggeli sérelmektől.Robira még gondolni se merek..amilyen tahón viselkedett velünk,az felháborító.Gyűlölet égett a szememben.Haragudtam rá,és megfogadtam,sosem bocsátok meg neki.Gyűlölöm.
Dani a közelembe ért.Tájékoztatott,hogy a külvárosban vagyunk,és hogy nem mehetek haza.Ma nem.
-Miért nem? -Hallod?
Nem hallotta.Vagyis nem akarta meghallani.Feszült volt,és nincs annyi ideje,hogy válaszoljon.Hát persze.DE mindegy.Elnéztem neki.Miért is ne néztem volna el? Megbíztam benne,és ő nem okozott nekem csalódást.Hagyta,hogy elmenjek,bármilyen következménnyel is jár ezek után.
-Kifizetted? - kérdeztem tőle,mikor már tényleg úgy tűnt,nem a városban vagyunk és kezdtem parázni,hogy ő sem tudja az utat.Valahogyan szóba kell elegyedni vele. 
-Nem. 
Na jó,talán ebből nem lesz beszélgetés.Ha nem fizetett,az azt jelenti,számon fogják rajta kérni...vagy rajtam? 

Elérkeztünk a gazdag negyedbe.Az összes ház szép kerttel mutatkozott,benne rengeteg virág.A házak nagyok voltak,többnyire családi házak,de láttam egy-két társasházat is.Majd a könnyen járható betonútról egy poros,köves földútra tértünk át.Az út végén volt egy ház.Egy igen romos ház.Talán évtizedek óta nem lakhatott ott senki.Néhány ablak be volt törve,az ajtó is már alig-alig áll a helyén.Ide jöttünk.Egy pillanatra elgondolkodtam mit is akar itt Dani,de talán még ő sem tudja.Ám biztos,már járt itt azelőtt.Határozottan,egyenesen ment.
Kinyitotta az ajtót,engem előre engedett.Láttam,mielőtt az ajtót beteszi,jól körülnéz a vidéken.
-Ma itt éjszakázunk. - jelentette be.
Hogy? Néztem őt,arcomra a döbbenet ült ki.Ezt ő is látta.
-Vannak itt ruhák is.
Ja,hajléktalan ruhák,mi? Tettem fel a kérdést magamban.Nem tetszett ez az ötlet.Hiszen nem követtek,és simán hazamehettem volna.
-Én menedékháznak hívom. - mondta. - Most nem mehetsz te sem haza...
-Miért nem? - kérdeztem.
-Ádám miatt.
-De ő nem tudja,hol lakom.
-De engem igen..
-És? Engem nem.Elég bunkó vagy,hogy engem idehozattál! - fakadtam ki.
-Bocsánat,hogy nem adtalak el azoknak a férgeknek!!
Magamba néztem,és csendben maradtam.Hiszen ő jól bánt velem.Segített...nekem ez a köszönet? Már semmit nem tudtam.Annyira ki voltam.A könnyeim gyorsan kiszöktek,a pulcsim ujjával próbáltam eltüntetni őket.
-Én..nem úgy gondoltam..-szipogtam. - Csak nem értelek.Tudod? Olyan értelmetlenül csinálsz mindent.A hülye viselkedésformáid.
-Értelmetlen,hogy segítettem? - kérdezte lekezelően.
-Nem..csak..
-Épp most hülyéztél le! 
-Nem így értettem! - mondtam magamból kikelve és újra sírni kezdtem. -Összezavarsz..
Vártam,hogy megszólaljon,de nem tette.Vártam,hogy megvigasztal,de nem tette.Vártam,idejön és átölel.Nem tette.
-Én kedvellek. - mondtam.
Őszintén.Amilyen őszintén csak tudtam.Rám nézett.Nagy barna szemeivel.Istenem!Olyan gyönyörű volt.De őt nem érdekli,amit mondok.Hiába erőlködöm.Még azt a szót sem hallaná meg,hogy szeretlek.
Nem tudtam mit tegyek.Ott állt ártatlanul,tekintete már nem rajtam volt.Össze-vissza nézte a padlót.Majd elment a fürdőnek nevezhető szobába,és egy vödör vizet hozott ki.Leült az ágyra.A nadrágjának a szárát felhúzta,és egy kendővel,amit az egyik fiókból szedte elő,elkezdte a sebeit áztatni.Én néztem.
Az egész lábszára lila volt,egyes helyeken meg is volt dagadva.Pár percig hagyta ott a kendőt,majd félredobta az ajtóhoz.Odamentem hozzá.Vártam,hogy újra rám néz szép szemével,és akkor megcsókolhatnám,ám most csak a lábát nézte.Melléültem. 
Megcsókoltam.Kezeimet arcához helyeztem,később hajába túrtam,simogattam,az sem érdekelt,hogy ő csak ül,meg sem ölel.

Csókolóztam vele.Nem volt eredeti,de én már vágytam rá.És összeért a nyelvünk.Elkezdtem szenvedélyesebben csinálni,simogatni,a füleinél,mindenhol,ahol csak értem.Néha megszakítottam a csókot puszikkal,kisebb harapásokkal.Teljesen ráéreztem.Elkezdtem bevadulni,vadabbul akartam.Élveztem.Övé vagyok.Az övé.Őt akarom.Nem tudtam betelni az érzéssel,teljesen beindultam,ráhangolódtam a testére.Imádtam.Már szinte erőszakoskodtam...leállított.

10.rész: Ádám?!

Zoli végig a nyomomban volt,ami rettentően idegesített.Most akkor mit fogok csinálni? Biztos vagyok benne,Dani visszajön és várni fog rám.Valamit mindenképpen ki kell találnom.Le kéne fizetnem a srácot?Neem..túl okos ahhoz,hogy belemenjen.Főleg hogy az országos versenyekért kisebb pénzösszeget is kap.Lenyűgöző..-.- Volt három percem lerázni a Mr. Okoskát.
- A wc-re is utánam akarsz jönni? - próbálkoztam,hogy ne kövessen. - Nem lenne jobb itt megvárnod?
-Ne is próbálkozz! Tudom mire készülsz.. 
Francba..
-Én is tudom.Hallottad,hogy jön Magyarországra a Monster Magnet? - eszeltem ki egy tervet.
-Igen?Király,bár úgysem érek rá,matekversenyem lesz.
-Valóban?És ha lesz rá két jegyed,akkor is lesz? - emelgettem a szemöldökemet,remélve,veszi a lapot.
-Nem hiszem.Mennyi egy jegy?
-Azzal te ne törödj! - csavartam bele a hajába. 
-Komolyan szerzel nekem jegyet a Monster Magnet-re????? - kérdezte jó hangosan.
-Pssszt! Egy feltétellel... Kérlek engedj ki hozzá.. 
-Danihoz?
-Igen,kérlek.Kinn vár.Légyszi,ígérem megszerzem a jegyeket.
-Ennyire oda vagy érte? 
-Nem tudom.De vele akarok lenni. - mondtam.
-Jól van.. Péntekig legyen a jegy a kezemben!
-Ott lesz. - s elrohantam egyenesen az udvar felé. - Ígérem.Köszönöm. 
Már kint is voltam.Futottam,ahogy csak vitt a lábam,reméltem senki nem vesz észre.Dani ott volt.A kerítésen támaszkodott,arcán nem láttam aggodalmat,hogy mi lesz ha meglátják..
A kerítéshez értem,Dani rámnézett és a hátsó kapu felé mutogatott.Pont most tolat be egy kenyérszállító teherautó,így melette ki tudnék jönni.Nagyszerű ötlet.El is indultam..Az autó már bent volt,így sietnem kell,hogy a mozgásérzékelő kapu ne hogy bezárdójon.
Sok konyhás nő kinn volt az autó mögött,így míg nem fordulnak be az épületbe elbújtam egy fa mögé,aztán nyomás.A ruhám még mindig vizes volt,az igazgató azt mondta,hamar megszárad...Kinn voltam.Tisztában voltam vele,ha holnap elkapnak,nem úszom meg és pár napig felfüggesztenek.Remek.Csak apám ne tudja meg.
Dani már nem a kerítésen támaszkodott,egy játszótérhez igyekezett.Követtem.Először nem tudtam mit akar a játszótéren,s nem is tudtam meg,mivel nem oda mentünk.Hiába követtem szinte futva egyszer csak eltűnt a szemem elől.Kétségbe estem.Mentem arra,aerre utoljára láttam.Majd mikor léptem volna le a járdáról,hogy átmenjek a túloldalra egy kéz megrántott és egy emeletesház falához húzott.
Dani keze volt az,megijedtem,megint bántani akar?
-Most pár percig maradj csendben,megértetted? - kérdezte nagyon halkan,alig lehetett érteni.
Bólogattam,ő folytatta:
-Semmilyen körülmények között ne válts szót azokkal,akikkel most találkozni fogunk. - hangja elcsuklott,és elég ingerültem mondta tovább:
-Cigit fogok venni.
-Az nem...?
-De.Ezért fogsz kussolni.
Oké.Megértettem.Illegálisan fogsz cigihez jutni.
A városban betiltották a cigit,mivel nagyon sokan csempésztek ide-oda,főleg füves cigit.
Elengedte a kezemet,amit nem szorított most meg,és a zsebébe rakta.Még utoljára figyelmeztetett,a szemembe nézett majd utasította,kövessem őt szorosan.
Kiléptünk a ház mögül,én Dani nyomában.Éreztem parfümjének az illatát.Csendesen próbáltam kabátjába szippantani,hadd érezzem erősebben.

Ázott ruhás srácokat pillantottam meg.Elléptem Dani mögül,hogy jobban körülnézzek.Minden fiún fekete ruha volt,kapucnijuk a fejükön volt,az arcukat nem láthattam.Félelmetesek voltak,főleg a főnök,aki intézte az ügyet Danival.Beparáztam,próbáltam nem a szemükbe nézni,sőt még a cipőjükre is alig mertem pillantást vetni.
-890 lesz. - hangzott el.
Aki mondta,annak ijesztően mély hangja volt,hát még az milyen ijesztő volt,amit utána mondott:
-Vagy várj! Kit hoztál magaddal? 
Rám nézett.A szívem elkezdett gyorsan lüktetni,majd kiugrott a helyéről.Dani hátába 'másztam'. Ő meg fog védeni.
- Milyen szép kislány! Nem skacok? - mondta.
Az összes fekete ruhás engem bámult.A főnök csatlósa - vagyis én annak néztem,végig a főnök mellett volt - elindult felém,Dani is elállt előlem.Mi van? Dani ne! Szorosan mellé mentem a kezét átkaroltam,és halkan kérleltem ne hagyja.Nem szólt semmit,a kapucnis pedig egyre közelebb ért.Mikor márt egy karnyújtásnyira volt tőlem,a fejéről levette a kapucnit és nézett.Nézett,mert ismer.És én is ismerem.
-Ádám? - kérdeztem meglepetten.
-Ádám! - kiáltott rá a feketék 'vezére'. -Ismered őt? 
-Igen. - válaszolt.
Biztos voltam benne,Ádi nem bántana engem.
-Remek. Nos,Dániel...fizess a kislánnyal.Cserébe két dobozzal kapsz. Na?
Mi? Danira néztem,nagy szemeimet elöntötte a könny.Danin láttam a határozottságot,és azt,hogy nem fog belemenni.Nem mehet bele.Nem teheti ezt meg.Szorosabban átöleltem a kezét,tudatva,én bízok benne.
-Jól gondold meg!Lehetőleg gyorsan! Nézz rá! Tiszta víz.
-Vizespóló! - kiáltották be többen is szórakozottan.
Én kevésbe szórakoztam.
-Ez az.Kinek kéne egy ilyen....nem is tudom mi...ázott kurva?

Elkezdtem sírni.Már nem csak Dani kezét ölelgettem,egész testéhez odabújtam...

9.rész: A karbantartó

Reggel a suliban amint beértem én voltam célpont.Mindenki rám meresztette a szemét és végigkövette minden lépésemet.WTF? Mondom magamban.Pedig fésülködtem otthon,és szerintem csinos,viselhető ruhát választottam.Talán fogkrémes az arcom?Nem az nem lehet,alaposan megtörlöm a számat fogmosás után.Hát akkor meg miért? 
A válaszig a szünetig kellett várnom.
Első óra után a biológiateremből Robiék,mint a villám rohantak ki,mikor meglátták elmenni az osztály előtt Danit.Ajaj.Mit sem törődve azzal,hogy a következő óra nem ebben a teremben lesz,a cuccaimat az asztalon hagytam és siettem ki én is ahogy tudtam.

Dani az udvarra fordult ki a táskájával,nyomában Robi és Jocó.Ádám nem volt suliban.Nem tudom miért.

Az üvegfolyosón már láttam,hogy Robi ingerült,elkezdte rugdosni Danit,a táskáját leverte a válláról.Közben mindenki őket bámulta.És senki nem avatkozott közbe.Sőt,pár tizenkettedikes jót röhögött a szerencsétlen osztálytársukon.Szánalmas.
A kijárathoz közeledve hallottam,hogy Robi engem említett,s rúgott egy nagyot Dani bal lábába,aki mintha meg sem érezte volna,állt ott,mint a cövek.
Az idő esőre állt.
A sok diák szégyenszemre csak állt mellettük vagy ült a padokon,és én aki sietett ki,hogy véget vessen a bántalmazásnak..nem is tudom.Végtelen messze volt tőlem a kijárat,hiába futottam,úgy éreztem egy időgépbe kerülök,ahol lelassulnak az emberek.
Végre kiértem.
-Hozzá nyúltál,te rohadék! - ordibálta Robi s egyre erősebben ütötte Danit.
Én közéjük futottam,de Robi azonnal elkapott:
-Jól megb*szattad magad ezzel a féreggel! -kiabálta és egy hatalamas erővel a földre lökött.
Míg a betonra érkeztem volna pár métert hátra csúsztam,majd egyenesen a pad lábának estem.Ennyire még egyszer sem aláztak meg,és néztem,ahogy Robi visszafordulna Danihoz,akinek a teste már lila-kék foltos lehet.Pont jókor jött a diri.Pár nevelővel az igazgatóiba küldte Jocóékat és mindenkit bezavart az épületbe.
-Nincs itt semmi látnivaló!
-Te ribanc!!! - üvöltözte bentről Robi.Nem hallottam,de a szájáról tisztán leolvastam.
Ám az igazgató tudomást sem vett Daniról.Akit megvertek.Biztosan azért,mert nem látta a sérüléseket.Nem látta.De én igen.Láttam,belül mennyire fáj ez a srácnak.
Az eső eleredt.A hideg vízcseppek szinte versenyezve folytak végig az arcán,mindkettőnk ruhája már elázott.
Elkezdtem feltápászkodni,és oda akartam menni Danihoz.Meg akartam ölelni.Meg akartam csókolni.Tudatni akartam vele,hogy én mellette állok,és sajnálom,hogy mind ez miattam történt.
Tegnap mindenki látta,vele mentem el.A sírás kerülgetett.Jobban mondva megengedtem magamnak,hogy esőben pár könnycsepp kiszökjön,úgysem látja senki.
Ekkor Dániel elindult,és mondta nekem is,hogy menjek.Mentem.Futottam.Ő is futott.Agyonrugdosott lábaival nem tudott valami gyorsan futni,ám még így is nagy előnyben volt.Már a kerítésen túl volt.Én nem mehettem ki.A Karbantartó követett.Utánunk futott.
-Ugorj! - kiabált hátra Dani,aki a suli mögötti park felé vette az irányt.
Nem ment.Túl magasnak tűnt a kerítés,így a karbantartó megfogta a kezemet és berángatott a suli falai közé.
Gyorsan hátranéztem,hogy lássam,Dani elmenekülte-e.Még láttam.A legközelebbi fa mögé bújt el,és tátogta,a következő szünetben visszajön ide.
Visszajön?Értem?Vajon kezd megkedvelni?
Beértünk az esőről.Arnold - a karbantartó - felküldött az igazgatóhoz.
Hát rendben.Az igazgatói elé értem,ahonnan épp jött ki Robi és Jocó.Nagyon megijedtem,de hála az égnek a diri nyomban behívott.Megesküdtem volna,hogy Robiék lekevernének egy pofont.
-Jó napot,kisasszony! -üdvözölt kedvesen.
Ez a kedvesség hamar elszállt.
-Hallom meg akartál szökni.Figyelj,kislányom!Sokkal okosabb vagy te ennél!Hagyd békén azt a fiút! - mondta.
Ezt nem tudtam hová tenni.
-Rendben?
Szótlanul bámultam magam elé.
-Biztos megpróbálsz a mai nap folyamán még meglógni,így a biztonságos érdekében Zolit melléd állítjuk.Tudod,az a srác,aki az országos matekversenyen képviseli az iskolát.Muszáj lesz mellette töltened a napot,különben három napos felfüggesztés.
-Megértettem. - válaszoltam higgadtan,pedig belül tiszta ideg voltam.Egy oroszlánt szét tudnék most szedni.
-Most mehetsz..
-Várjon!
-Igen? - kérdezte érdeklődve.
-Hogy értette,hogy hagyjam békén?
-Hát hogy? Kerüld el.Ez nem csak a te érdeked.
-De én beszéltem vele. - erőszakoskodtam.
-Ahogy én is.És a suli pszichológusa is.Semmit nem értünk el vele.Nem akar közel engedni magához.Senkit.
-De..engem talán.
-Ide figyelj! Ez a fiú más,mint te.Saját érdekedben mondom.Nagyon erőszakos tud lenni.Akár képes lenne bántani is.
A kezemre gondoltam és csöndbe maradtam.Majd elköszöntem az igazgatótól és kiléptem az ajtón.Zoli már is ott termett.WTF?

8.rész: Bocsi,hogy bunkó voltam 2.

Itt van a 8.rész második fele!

A nap délelőtti része( míg a suliban rohadtam) elég csendesen alakult.Senkivel sem beszéltem,Robi Cintiával volt elfoglalva,még Danira se volt időm gondolni.Aggasztott,hogy Eszti berágott rám.Majd mikor mentem ki az utolsó óráról Dani a szekrénye előtt állva intett nekem.Ezekszerint beszélni akar velem...Elindultam felé,közben éreztem,hogy a hasamban már a pillangók repkednek.Totálisan izgultam.Na meg paráztam is,bár meggyőződésem volt,a suliban nem bánthat.Úgysem hittem volna,hogy bántani akarna,most nem nézett olyan...ijesztően.Csak nehogy meglássanak.
- Szia. - köszöntem halkan amint melléértem. 
Ő persze csöndesen pakolászott.Aztán kivett egy anatómiai könyvet és feléfordult.Reméltem nem a könyvről és annak tartalmáról akar csevegni.
Közelebb hajolt hozzám,egészen a fülemig.Elkezdett suttogni.
-Sajnálom.Gyere. - nyújtotta a kezét. 
Hmm.Meglepődött fejjel néztem rá,ahogy hátrahajol,viszont a kezét még mindig nyújtotta.Majd letette.Elfordult és elindult.Már az aula közepén járhatott,de visszaszólt:
-Na nem jössz?
Mivel láttam,hogy Robiék jönnek ki a teremből,sietnem kellett,hát követtem őt.
Próbáltam gyorsabban menni,mint Dani,de látszólag ő nem vette a lapot,és még mindig lassan andalgott.Francba.Minnél előbb el kell mennünk a suli utcájából,ha Robi,Jocó meg bárki más....ha meglát.Miért is félek ennyire mások véleményétől,hisz végre Danival vagyok.Felnéztem rá.Az arcára.Tündöklött..Hirtelen rámnézett,én gyorsan elkaptam a tekintetemet,s hátranéztem,vajon kiértek-e már Esztiék.Sok mindent nem láttam,szinte csak elmosódott embereket,mert már nem voltunk olyan közel az iskola épületéhez.Elfordultunk.Követtem még mindig,ám mikor észrevettem,hogy arra megyünk,amerre az a tér van,ahol a kezemet szorongatta,lelassítottam.Vagyis megálltam.Ott állt előttem az alagút szerű építmény,ami ülőhelyeknek van kialakítva,ugyanúgy,mint akkor.Dani már jóval lehagyott,nem láthatta,hogy megálltam,mégis hátrakiabált:
-Nem bántalak! - kissé ilyen lenéző stílusban mondta,de oké,legalább nyugodt szívvel kerülhetem meg.Igen megkerültem,azért mégsem megyek át.
-Megérkeztünk.Fáradj beljebb. - tessékelt be egy kis házba. 
Elég elhagyatott helyen lakott Dani,a ház körül az épületek tiszta romosak voltak,talán egy-kettő volt lakható.
Mikor beértem jobban ledöbbentem,és a kupit még nem is vettem figyelembe.Inkább az tűnt fel,milyne kis helyre mennyi minden van zsúfolva.Az ajtótól azonnal jobbra van a konyha,ahol van eg gáztűzhely,két szekrény,csap,és egy hűtő.Majd megyünk befele,szembe velem az ágy,amit gondolom ki lehet húzni balra egy TV és egy lámpa,jobb oldalon pedig egy számítógépesasztal és egy speciális szintetizátor. 
Dani leült az ágyra,s mondta,én is üljek le,na meg hogy mennyire sajnálja,hogy bántott.
-Bocs,hogy bunkó voltam.
Bunkó? Inkább egy szörnyeteg vagy pszihopata.Mivel harag nem volt bennem,de nem tudtam mit mondani,csak csöndben leültem mellé.
-Mesélsz magadról? - kérdeztem kicsit szeppenten.
-Miért érdekelne a sztorim? 
Nem szóltam semmit,még a tekintetemet is elkaptam.
-Anyám meghalt...piált,bagózott,drogozott.Jobb,hogy elment. 
Jobb?Húha!Hát nem ismertem a nőt,de ezek alapján nem lehetett valami jó ember,bár Dani akkor is Szerethette volna.
-Szeretted?
-Nem.
-Egyedül laksz?
-Nem.
-Apukáddal,ugye? 
-Nem.Anyám volt élettársával,csodálom apám után ő hogy bírhatta 3 évig anyám mellett...Akarsz még valamit tudni? - kérdezte,közben semmi érdeklődést nem mutatva felém.
-Jól kijössz vele? - érdeklődtem tovább.
-Talán. 
Ezt követően pár hosszú percig a csend lett úrrá a szobában.Felé fordultam épp elkezdtem volna valamit mondani,ám megelőzött.Mélyen a szemembe meresztette az ő szemét,s megkínált itallal.Elfogadtam,már úgyis kiszáradt a torkom,kicsit úgy éreztem magam,mint aki kínvallatáson van,pedig nem is engem kérdezgettek.
-Tessék. - nyújtotta a vizet.
-Kösz.. - biggyesztettem egy mosolyt az arcomra. 
Miután megittam a vizet, a poharat a TV-s szekrényre raktam,visszafordultam Danihoz és csak bámultam.Mikor ő is rám pillantott egy percre zavarba jöttem.Gyönyörű volt.Elvakított a szépsége.Reméltem ő is ilyeneket gondol rólam.
Néztük egymást.És akaratom vagy akaratom ellenére is,de meg kellett csókolnom.Közel hajoltam hozzá,egészen az ajkaihoz,majd elkezdtem csókolgatni.Először inkább csak lassan puszilgattam,majd mikor vette az adást szenvedélyesebben csináltam.Hozzá bújtam,egyik lábamat átettem a másik oldalára,így az ölébe kerültem,és úgy kényesztettem csókjaimmal.Egyre jobban beindultam és hevesebben 'nyaltam-faltam', kezemet a hasára helyeztem,pólóját felhúztam,csupasz testét simogattam. 

Aztán hallottam,hogy a kulcs fordult a zárban.A nevelőapja lépett be,és meglátott ahogy....

Ahogy a fiú ajkaihoz hajoltam.Ott voltam szinte az arcában.Semmi több.Pólója sem volt felhúzva,pedig de.Csókolgattam és élvezte.Élvezte...volna.

Gyorsan elhajoltam tőle és ide-doa nézegettem.A nevelőfaterjával nem szándékoztam felvenni a szemkontaktust.
-Bocsánat ha megzavartam valamit. - mondta.
-Csak zenéket mutogattam neki. - vette át a szót Dani.
Mi?Nem is.Csókoloztunk.Vagyis én biztosan megcsókoltalak.A pólódat is felhúztam.Most miért van lehúzva?Ezt pedig ezer,hogy nem csak elképzeltem.Ez megtörtént.Komolyan,úgy,mint tegnap a kórházban...Csak elképzeltem.
-Oh,igazán? És kislány melyik tetszett a legjobban? - zavart közbe (a gondolkodásomba) az öreg.
Öö...erre most mit mondjak? Nem tudom semeiknek se a címét.Sőt amiket tegnap hallgattam,azokét se.Most nagy bajban vagyok.Mondanom kell valamit.
-Azt a ringeset...vagyis ringat..ingen az álomba ringat.. 
Istenem,milyen nyálas cím.Ráadásul kitalált.
-Ez valamiúj,Dániel?
-Igen.A legújabb.
-Majd meghallgatnám.Hé,kislány! Kezd sötétedni,ne vigyelek haza? - ajánlotta fel az úr.(Nevet bocs,nem tudok írni,fogalmam sincs,hogy hívják.)
-De.Miért is ne? Megköszönném.
Nyomban felpattantam és elindultam kifelé.Vártam,hogy Dani elköszönjön.Várhattam is...Én sem nyitom ki a számat ezek után,arra mérget vehet.
Miközben szálltam be a kocsiba,a bent történtekre koncentráltam.Vajon miért képzelgődtem megint?Ez kész agyrém.Nem akarom ezt.Megcsókoltm,és olyan jó volt.
A kocsi beindult,és nekivágtunk.Gondoltam,megkérdezi majd Dani nevelőapja merre lakom,de ahogy elnéztem,tisztában vele.Érdekes.
-Kedvel? - kérdezte.
-Ha? Dani? öö..Nem...Nem hiszem. - válaszoltam.
Erre nem szólt vissza semmit.Hát jólvan.Máris befordultunk az utcánkba.Kiály.Egy ismeretlen tudja,hol lakom.Pirospont.Épp nyitottam ki az ajtót,és köszöntem meg a fuvart,mikor hallottam,valamit motyog.
-Tessék? Hozzám beszélt?
-Azt mondtam ne törd magad,nem fog megkedvelni.
Döbbentem ácsorogtam a nyitott ajtó mellett,majd becsaptam, az autó elhajtott.Mit jelentsen az,hogy nem fog? Miből gondolja?

8.rész: Bocsi,hogy bunkó voltam 1.

Siettem el a kórháztól,hogy minnél hamarabb hazaérhessek.Úgy gondoltam,alszok otthon egyet,hogy kiürüljön a fejem.Inkább kitisztuljon.Habár jobban ürülnék neki,ha pár dolog eltűnne onnan örökre.Tisztára kész vagyok.Amint beléptem a lakásba,a konyhába mentem,töltöttem magamnak egy pohár vizet. 
Jólesett.Megkönnyebbültem,de ez az érzés sajnos hamar elszállt,hisz még tanulnom is kéne.Elővettem a táskámból az irodalmat - ami persze ott hevert a nappaliban - lehuppantam a TV melletti kis puff-ba,a TV-t bekapcsoltam,és tanultam.Meg néztem a televíziót.Hát remélem sok minden megragad majd holnapra a fejemben.Főleg,hogy nem is a TV az,ami nem hagy figyelni.Inkább Dani,és a kórházi látomásom.Nem tudtam mire vélni,mert sokat aludtam este is,biztos nem a fáradtság miatt képzelődtem.És ez az irodalom vers.Túl hosszú.Azt hiszem,tényleg jobb lenne egy kis pihenőt tartani.Felmentem a szobámba,a vastag pulcsimat levettem,és befészkeltem magam a puha ágyba.Már majdnem,hogy aludtam mikor megszólalt a telefon.
-Csesszemeg! - mérgelődtem hangosan. 
És ráadásul nem egy fontos telefonhívás volt,csak egy SMS Esztitől.Jó ez fontos.A legjobb barátnőm SMS-e mindig fontos.
'Kösz,hogy bementél..'
Oké.Nincs mit.Aludhatok?Már fél hat,és ha nem tudok pihenni,tanulni sem...

Felkeltem.A szobámban a lámpa égett,kint koromsötét volt.Vajon mennyi lehetett az idő?Nem mertem megnézni,de mikor a laptopomat kapcsoltam be,a szemem automatikusan odairányult: 01:23...Hogy mennyi? De hisz fél hat volt,mikor lefeküdtem.Úristen.És még fáradtnak sem éreztem magam.Akkor előttem az éjszaka,a hajnal.Elég unalmasnak indult,fogalmam sem volt,mihez kezdjek,amíg a YouTube főoldalán nem láttam egy rappes videót...
Megkeresem Danit.Elkezdtem 'guglizni' a nevét - csak a keresztnevét,a vezetéket nem tudtam -ám sikert nem arattam.Így próbáltam visszaemlékezni a Cintiával együtt eltöltött estémre.Milyen kis pub-ba mentünk be?Mi volt a neve? Össze-vissza minden pesti pub nevét megkerestem,próbáltam a műsorokról,kisebb fellépésekről szóló linket,bejegyzést megnézni.Hmm..találtam valamit.Nem is cikk,inkább egy közösségi oldalon lévő beszélgetés.
'Holnap folytatjuk nem?Egyébként a két srácnak ismét sikere volt.Ha az a pár ember visszajár,nem kell bezárnunk.'
'Göntör Krisznek és Hegyi Daninak köszönjük ismét a fellépést'
'Fiúúúúúk!Istenek voltatok.Úgy találkoznék veletek újra.Sok sikert a jövőben.Pusz.' 
Itt-ott találtam lényeges információt.Hegyi Dani.Siker.Immáron Hegyi Daniként kutattam,és most ráakattam videókra is,mint előadó Hegyi.
Hegyi,a repper.Viccesen hangzott,nyílván nem akart bukjálni.Ugysem tudja senki sem ki ő.Még én sem. 
Fülhallgató fel,és már hallgattam is a dalokat.Mondanom se kell,nagyon bejöttek.Különböző ritmus,különböző téma.Háborús,gondolkodós,szerelmes.

'Mennyit ér,ha megtalálom,poros könyvben boldogságom, 
Kár volt engem kitalálni,hisz életem,mint egy álmom, 
Nincs lefestve merre tovább,a sárga út már láthatatlan, 
Elvesztek a gondolatok,s nem állok a pillantban meg...'

'Ott hagytad nem mostad le,s rászáradt a festék,
Most én vakarom le,így töltöm el az estém,reggelem,
Már nincs figyelem ,akarat vagy fegyelem,
Lassan saját kezzemmel szorítom oda fejemhez a fegyverem
És vége.Érted?Mert én most kezdem csak,
Rájöttem,hogy minden ajtó egyszer pofán csap.'

Mivel már lassan hajnali 3mat ütött az óra,lementettem pár sámot a telómre,a gépet kikapcsoltam,és telefonon kezdtem el hallgatni ismét a számokat.közben az ágyamon feküdtem.
Már reggel volt.A fülhallgató nincs a fülemben,a földön van a telefonommal együtt.A dalok sem szólnak már,gondolom az esés miatt kikapcsolt a készülék.Reggel van.Reggel,és én este nem is fürdötem.Mivel hat óra körül lehetett,volt elég időm,hogy alaposan elkészüljek.Lezuhanyoztam,raktam egy friss arcpakolást,és a hűtőből egy gyümölcssalis zacsit vettem elő,gondolván,ez jobban felpörgeti az agyamat.
Úgy éreztem pörgök,így a reggeli készülődét feldobtam egy őrült tánccal is.Ide-oda ugráltam,ezzel is próbáltam felspanolni magam.És reméltem,ma jön suliba Dani.Jön és látja a kezemet,ami mellesleg már enm is sajgott. 
Kicsit félve léptem be a suli kapuin,Esztitől tartottam,féltem elkezd majd velem ordibálni,vagy összeveszünk,bár már szerintem ő így is durcás.A folyosón haladva megpillantottam Hegyi Danit.Vicces név,de ez most nem érdekel annyira,inkább azon voltam,hoyg lássa a kezemet.Így mikor fordultam be az aulából a termek felé,a kötözött kezemmel eltűrtem a hajamat.A hajamat,ami oldalra volt simítva.Mindegy,úgy éreztem elértem a kívánt érzést.Végig néztem és Dani is engem bámult.Reméltem elönti a bűntudat,bár az arcán inkább a düh rajzolódott ki.Gyorsan elkaptam a tekintetemet,és már ballagtam is az osztályom felé. 
Beléptem.Egyedül Jocó és Ádi köszönt nekem,Eszti nem,de legalább a többieknek nem ebszélt Daniról meg rólam.Nem mintha lett volna valamit mesélni. 
-Hali! - mosolyogtam. 
Lepakoltam,előkészültem az első órára.Közben Jocó és Ádám körbeugráltak,kérdezgették mit csinálok délután,de a drága látos legjobb barátnőm félbeszakított.
-Úgysem ér rá..vagy talán egyszer csak mégis előbukkan? 
-Ezzel most mit akarsz? - kérdeztem fenyegetően. - Leállhatnál.Barátok vagyunk és bementem hozzá,jó?
-Hé-hé,lányok,mi van? -kérdezte Jocó. - Te érted mi van? - lökötte Ádi Józsi vállát. -Nem,de ne avatkozzunk bele.
-Ne!Maradjatok! Eszti avatkozott közbe. 
-O..szóval én...nem inkább az a lúzer? Azóta vagy ilyen...Leszarsz minket nem veszed észre?
-Te meg idegebeteg vagy,nem veszed észre?Megértem,hogy megviselt Balázs balesete,hogy aznap súlyos volt az állapota,de te is visszavehetnél.A pasid jól van... 
Keményen fogalmaztam.Mindezt a tanár is hallotta.Pint belépett az osztályba,mikor ezt az idegbeteges mondatot elkezdtem.
Eszter még mindig nézett,ahogyan az összes többi diák.Engem.És nem Esztit.Mindenki engem szúrt ki.Én vagyok a bűnös,hát persze.Csak én hibázhattam.Bocs,hogy bunkó voltam. Már szünetre se volt kedvem kimenni.Persze Ádámék se hívtak,Esztivel együtt egy pillantást sem vetettek rám,útban voltak az udvar felé..Leszartam őket.A könyvem fölé feküdtem,és néztem,ahogy a padtársam pakol.Szép vagyok.A nevét sem tudtam.Igazából egyik osztálytársam nevét sem tudom,csak azokét,akikkel lógok.Robiékét.Tényleg.Hol van Robi?

7.rész: '..egyik este,mikor Esztivel voltam,téged képzeltelek oda...'

Másnap reggel elég későn keltem,sietnem kellet,nehogy elkéssek a suliból.Pikk-pakk felöltöztem,reggelit nem ettem,így nyomban a szobám után a fürdőt vettem célba.Fogmosás,majd sminkelés,alapozás stb.Ez egy bő húsz percben meg is van,míg tökéletes nem lesz az arcom.Kezemről levettem a kötést,és egy gyógyító hatású kenőccsel bekentem,aztán vissza rá a kötés.Még mindig szúrt egy picit,de már sokkal jobb,mint tegnap.Felkaptam a táskámat és indulhattam is.
Kint elég hűvös volt.Elvégre már csak pár nap és november.Hát nem volt rossz döntés,hogy a tornacsukámat is leváltottam a bokacsizmámra.Fekete műbőr,de tisztán oylan,mintha eredeti bőr lenne.Imádtam.Olyan aranyosan elkerekített orra van,nem túl magas sarka.Nagyon kényelmes.Viszont a félig téli cipővel ellentétben még mindig a vékony dzsekimben mentem.
A sulihoz érve már kezdett feljönni a nap,s mikor nem árnyékban voltam,éreztem gyenge erejét.
Reméltem találkozok bent Danival.Kicsit elfogott most a düh,de hamar el is szállt,mikor az osztályba léptem.Eszterék hangosan köszöntöttek,majd ő félrehívott,hogy beszéljen velem.Ajaj.Bajban vagyok?

-Szia,figyu! Voltál benn tegnap Balázsnál? Én nem tudtam bemenni ,sajnos.Jól van? - kezdte - még nyugodtan.

-Öö..Nem igazán. Bocsi. - mondtam őszintén.

Elmondjam neki,ha rákérdez a kezemre,hogy Dani műve vagy hallgassak?

ABalázzsal kapcsolatban is füllenthettem volna?

-Oh....gondolom nem értél rá... - feltételezte,meg kell említenem,elég bunkón.Bár lehet igaza van.

-Hát..a szomszéd megkért,hogy sétáltassam meg a kutyáját,nézdd,a kezem is megjárta.Tisztára begyulladt.A doki azt mondta,ne erőltessem,és jövőhéten vissza kell mennem a kórházba...

-A kórházba? - kérdezte Eszti.

Hoppá.Csak most esett le,hogy a kórházat nem szabadott volna emlegetni.Most biztos az jön,hogy:

-Akkor tegnap a kórházban voltál nem? Simán bemehettél Balázshoz..Vagyis nem mentél...Hát kösz..

Elkezdett sírni.Úristen,mit csináljak?

-Hé,figyelj nyugi!Mindenki tége dnéz! Nyugi, Balázs hamar felépül,mesélted,hogy már miylen jól van,nyugi! - nyugtattam.

-Igen tényleg.Bocsi.Amúgy már jobban van a kezed? - kérdezte,mire kedvesen visszaszóltam.

-Persze,már fáj annyira. - mosolyogtam,hogy fejezze be a sírást.Remek.Már könnyezni is alig könnyez.

-Rendben.Egyébként ma délután bemegyek hozzá,jössz?

Máris lefagyott az arcomról a mosoly.Francba! De...Danival...

-Öö...Nem.Nem tudom.Ta- ....

-Ne is törd magad...

-Szia,figyu! Voltál benn tegnap Balázsnál? Én nem tudtam bemenni ,sajnos.Jól van? - kezdte - még nyugodtan.
-Öö..Nem igazán. Bocsi. - mondtam őszintén.
Elmondjam neki,ha rákérdez a kezemre,hogy Dani műve vagy hallgassak?
A Balázzsal kapcsolatban is füllenthettem volna?
-Oh....gondolom nem értél rá... - feltételezte,meg kell említenem,elég bunkón.
Bár lehet igaza van.
-Hát..a szomszéd megkért,hogy sétáltassam meg a kutyáját,nézdd,a kezem is megjárta.Tisztára begyulladt.A doki azt mondta,ne erőltessem,és jövőhéten vissza kell mennem a kórházba...
-A kórházba? - kérdezte Eszti.
Hoppá.Csak most esett le,hogy a kórházat nem szabadott volna emlegetni.Most biztos az jön,hogy:
-Akkor tegnap a kórházban voltál nem? Simán bemehettél Balázshoz..Vagyis nem mentél...Hát kösz.. 
Elkezdett sírni.Úristen,mit csináljak?
-Hé,figyelj nyugi!Mindenki téged néz! Nyugi, Balázs hamar felépül,mesélted,hogy már milyen jól van,nyugi! - nyugtattam.
-Igen tényleg.Bocsi.Amúgy már jobban van a kezed? - kérdezte,mire kedvesen visszaszóltam.
-Persze,már fáj annyira. - mosolyogtam,hogy fejezze be a sírást.
Remek.Már könnyezni is alig könnyez.
-Rendben.Egyébként ma délután bemegyek hozzá,jössz?
Máris lefagyott az arcomról a mosoly.Francba! De...Danival...
-Öö...Nem.Nem tudom.Ta- ....
-Ne is törd magad...
Ott hagyott.Igen,a legjobb barátnőm először hagyott faképnél.Megsértődtem.Jól van hát ha ezt akarja.Csak azért is bemegyek Balázshoz,akihez a héten mindeképpen bementem volna,de jobban kell magamat törni.
Kimentem a folyosóra körülnézni.Igazából Dani izgatott,mit szól majd ahhoz,hogy a kezemen kötés van,mivel Ő olyan erősen megszorította,hogy begyulladt.Ahhoz képest,hogy tegnap mennyire tartottam tőle,ma már a félelem alul maradt és a kíváncsiság kerekedett felül,ugyanis nem jött suliba a srác.MI VAN? MIÉRT NINCS ITT?? LÁTNIA KÉNE A KEZEMET!!!!!! LÁTNIA,MILYEN SZÖRNYETEG MÓDON VISELKEDETT VELEM.
Alig vártam,hogy vége legyen a sulinak.

Suli után hazamentem,közben végig azon pörgött az agyam,hol lehet Ő.A táskamat lepakoltam a nappali kanapéjára,majd készítettem magamnak egy finom kis szendvicset.Egésznapos kajám,az ebédem egy szendvics.Hát ilyen is van.Evés után elhatároztam,bemegyek a Balázshoz a kórházba,majd csak ha hazaértem,akkor tanulok.
Felvettem a csizmám,felkaptam egy kisebb tagyót,raktam bele cukrot és egy almát.Elindultam kicsit fezsülten,hisz tuti Balázs is  kérdezni fogja,miért nem mentem be már tegnap.Áh,talán igaza van Esztinek.De ő most nem izgatott,haragudtam rá.Bár nem hiszem,hogy nyomós okom volt haragudni,de nem érdekelt.
Befordultam a kórház utcájába.Már előttem állt a nagy fehér épület,a város nyolcemeletes kórháza.Fogalmam sem volt,hol van a sebészeti osztály,ha egyáltalán ott fekszik Bali.
-Elnézést,látogatóba jöttem!Kisiváni Balázs a beteg neve.Megtudná monda...
-A harmadik terem,arra balra.- Mutatott a hátam mögé az egyik ajtóra.
Be se engedte fejezni a mondanivalóm.Lényegtelen.
Elindultam a hármas ajtóhoz.Nyitva volt.Hang szűrődött ki.Eszter hangja,és rólam beszél.
-...és azt mondta ma se jön be,és képzeld említette,hogy Dani,tudod az a lúzer srác, után fog kajtatni.Meg van veszve.Már lassan szóba se fogok vele állni.Olyanokat mond,ogy látta Pesten azt a gyökeret reppelni,hogy ügyes volt,és hogy érdeklődik utána és...
Fogadok még folytatta volna a kibeszélést,ha nem lépek közbe.Haló! Itt vagyok.
-Szia Linda! Már vártalak.Eszter mondta,biztos bejössz ma.Örülök. - üdvözölt kedvesen Balázs.
Aztán Eszter felé fordult,motyogott neki valamit,s erre Eszti felállt és elment.Egy szúrós pillantást vetett rám,és én azt reméltem köszönni is fog...nem tette.
-Szia,jobban vagy?Hoztam neked pár apróságot.
- Tedd csak le ide az asztalomra.Igen,már jobb.Kisebb bordarepedést is mutatott az ultrahang,de minden ok.Veled?
-Meg vagyok. - mosolyogtam.
-Nem ülsz le?Itt egy kis szék,parancsolj. - ajánlotta.
-Köszi.
Elég kényelmetlenül éreztem magam.Balázs olyan furán nézett rám.Mint máskor sosem.Kacsintgatott.Mondom, mi van.
-Hé,jól vagy?
Ekkor felült,az ágya szélére fészkelődött,és mélyen a szemembe nézett.
-Tudod,már rég el akartam mondani.Figyelj,Linda! Eszter nem tudhatja.De mostanában úgy érzem,melletted sokkal jobban érzem magam.
-Fejezd be! - mondtam elég hangosan.
-NEM! Nagyon jó csaj vagy.Úgy megcsókolnálak,érted? Nem tudod milyen ez.A vágy.Rád vagyok indulva.
-Fejezd be,hallod! Fogd be! - már szinte kiabáltam.Pánikszerűen.Fura volt. DE csak folytatta.
-Szeretlek.Tudd,minden porcikám rád van indulva,egyik este,mikor Esztivel voltam,téged képzeltelek oda...
-ELÉG MÁR!!NEM HALLOD??
Ekkor minden véget ért.Egy ápolónő rohant be,mondván,mi ez a ricsaj,a betegnek nyugalomra van szükségük,csöndre.
-Elnézést,csak veszekedtünk.. -mondta Balázs,s mikor ránéztem,a feje ijedt volt.
-Mit művelsz? Miért ordibáltál?Mit kell befejeznem? -kérdezte,mikor a nővér elhagytam a szobát.
-Mi? Hát te kezdted,nem?
-Mit? Csöndben feküdtem,épp azt próbáltam elmesélni,hogyan történt a baleset.
-De..nem...vagyis te nem? - csöndben maradtam.Rájöttem Balázs egész végig az ágyán feküdt,és nem vallott nekem szerelmet...Egy pillanatra azt hittem meghülyülök.Most akkor mi van?Nyilván képzelődtem...Az első látomás szerű bevillanás,amit csak én élek meg.Az első.És nem az utolsó.Itt kezdődött minden.
-Nekem most mennem kell.Jobbulást!És egyébként hallottam Eszter miket mondott rólam.Lényegtelen.Szia.
- Szia...
Már alig hallottam a köszönést majd:
-Hé!Köszi,hogy bejöttél.

 Csak bólintottam egyet,s már ott se voltam.Elviharzottam onnan.Onnan messze,nagyon messze.Megijedtem mi történt.Összezavarodtam.Eza képzelgés...olyan valós volt.Hisz a széken ültem,mint mikor a nő bejött,hogy csendben legyek.Összekuszálódott a fejemben minden és főleg az kérdés foglakoztatott,miért pont ezt képzeltem el?Talán azért,mert régebben oda voltam Balázsért,talán mert általánosban jártam vele?És talán azért,mert mikor dobott,azt kívántam évekig,bárcsak újra összejönnénk? Az összes gondolatom szertefoszlott,mikor a kezembe belefúrt a fájdalom.Áh.És innentől kezdve a fejemben újra Dani volt a fő téma.